Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

Duna felé támadó csapatok biztosítására, és január 27-re lejutott Sí­montornya tájáig. így Csősz ismét német kézre került. Ekkorra azonban a német ellentámadás kifulladt, január 29-én megindult a szovjet el­lentámadás 180 harckocsival, és a harcok február 10. táján már ismét Polgárdi, Lepsény, Soponya, Csősz közötti területen folytak. Polgárdit a szovjet csapatok ekkor nem tudták birtokba venni. 1945. március 6-án a németek „Tavasz ébredése" elnevezésű táma­dást indítottak a Balaton és a Velencei tó között a 26. szovjet hadsereg ellen. A Balaton északnyugati partjától támadó német erők nagy áldo­zatok árán március 8-ra lejutottak Simontornyáig, így Csősz ismét né­met kézre került. A támadók azonban a 104. szovjet hadtest szívós vé­dekezésének következtében páncélosaik túlnyomó részét elvesztették, és március 16-tól kezdve védelembe szorultak. A Székesfehérvártól észak­ra nagy erővel támadó 9. szovjet gárdahadsereg olyan sikerrel táma­dott, hogy a Balaton és a Velencei tó közötti német erők a bekerítés el­kerülése céljából március 18-án este a Balatonbozsok, Kisláng — Nagy­láng — Aba — Seregélyes — Dinnyés vonalra vonultak vissza. A szí­vósan védekező német 6. hadsereggel szemben a szovjet 1. gárda gépe­sített hadtest március 21-én Kisláng és Kálóz közöt áttörte a németek vonalait. E nap éjszakáján Székesfehérvárra ismét bevonult a Vörös Hadsereg. Csősz tehát január 26. és március 21. között állandóan harcok szín­tere volt, többször is gazdát cserélt, nem egyszer szívós harcok árán. 154 Mire tehát végleg felszabadult, szinte teljesen elpusztult. + 1945 április 3-án, mire a község elöljárósága számba vehette vesz­teségeit és lehetőségeit, kiderült, hogy a visszavonuló németek a polgári lakosság ingó vagyonának 90 százalékát vitték el vagy pusztították el. 155 Lakossága november óta 82 fővel (6,2%) csökkent. Teljiesen elpusztult 63 lakóháza, javítással lakhatóvá tehető 130, használható háza 121. Az ál­latállományból megmaradt 131 szarvasmarha, 67 ló (az 1942-es lóállomány 43%-a), 23 sertés (az 1924-es állomány 3,3%-a), mindössze 14 baromfi. Bevetett területe mindössze 50 hold gabona, 15 kh tengeri, 13 kh burgo­nya és 55 kh egyéb vetemény. 156 Ezekben az adatokban lehet némi túl­zás, hisz nyilvánvaló, hogy nem egyénenkénti számolás, hanem becslés alapján készült jelentés. Hiteltérdemlősége mellett szól, hogy a jelentés szerint a lakosságból senki sem ellátatlan. Persze ez viszont ellentmond az állatokról jelentett adatoknak. A községi jelentés szerint ekkorra meg­alakult a 10 tagú nemzeti bizottság, viszont politikai pártok megalakulá­sáról, létszámáról a jelentés semmit sem tud. Az ideiglenes községi elöljáróságot a nemzeti bizottság alakította meg, még május 27. előtt, községi bíróvá Márkus Lajost, helyettes bíró­vá Szálai Lajost, pénztárossá Jenéi Istvánt, közgyámmá Sass Károlyt, elöljárókká Molnár Istvánt, Márkus Jánost, Leposa Lajost, Leposa Jánost, László Ferencet és Torma Józsefet választotta meg. Minthogy a község vezető jegyzője, Gondán Lajos eltávozott és még nem tért vissza, a jegy­zői teendők ellátásával Sass Gyulát bízta meg. A vezető tisztviselők most

Next

/
Oldalképek
Tartalom