Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

janak belőle azok, akikben Windischgrátz herceg megszállása után nem bíztak. A csősziek közül kihagyták Csajági Jánost, Puskás Imrét, helyettük Mórozca Gábort, Márkus Istvánt és Sass Józsefet választották be.

97 A változás okát nem ismerjük, a beválasztott nem nemesek száma azonban csökkent. Már itt megemlítjük, hogy 1860-ban a megyei önkormányzat visszaállításakor ismét új állandó bizotmányt választottak, melybe Csőszről Babitz Péter, Balogh János, Mihály, Pál és Péter, Békefi János, Csajági János, Márkus Antal, Gábor, Imre és István, Miklós Sándor, Molnár János, Sass József, Szálai József, és Szenté János ref. lelkész került be.

98 Látható az a törekvés, hogy lehetőleg az 1848-as bizottság álljon helyre. Az alkotmányos élet azonban 1861-ben rövid ideig tartott. Ez Csőszön is érezhető volt, mert még az országgyűlés feloszlatása előtt, 1861. július 13-án vizsgálatot indítottak Miklós Sándor csőszi jegyző (egyben alkalmasint tanító, egyik helybeli közbirtokos család tagja) ellen, annak gyanúja miatt, hogy katonák szökését segítette elő. Elrendelték letartóztatását és Komáromba bekísérését is.

99 A pusztát már 1850-ben községgé szervezték. Lélekszáma és házainak száma a következőképpen alakult: Év Lélekszám: Házszám: 1785 508 75 1830 806 1850 919 177 1860 1096 196 1870 1051 196 1880 1036 1890 1002 200 1900 1064 202 1910 1121 228 1920 1186 222 1930 1247 267 1941 1237 1949 1305 1960 1309 343 1970 1223 347 A lélekszám tehát csak 1860-ig nőtt,* nem is különösen gyors ütemben, ezt követően azonban 1890-re visszaesett 8,5 százalékkal. Nyilvánvalóan ebben a korban nagyobb elvándorlások történtek Csőszről, a nincstelenek munkahelyet kerestek. 1890-től 1930-ig négy évtized alatt a lakosság 24 százalékkal nőtt. amit úgy is vehetünk, hogy a község megtalálta elhelyezkedését a kapitalista gazdasági rendben. 1930 után átmenetileg stagnált, majd 1960-ig lassú ütemben ismét gyarapodott, 3 évtized alatt 5 százalékkal, de ezt követőleg megint csökkenni kezdett, 10 év alatt 5,9 százalékkal.

100 A házak száma több ízben stagnált, de nagyban egészben 1920-ig csigalassúsággal gyarapodott. 1920-tól '30-ig 20 százalékos növekedést ért el, az 1930—60-ig eltelt 3 évtizedben, de természetesen javarészt 1950 után 28 százalékkal nőtt, ami az életszínvonal emelkedésének a jele, hisz ugyanekkor a lélekszám sokkal kisebb mértékben gyarapodott. A II. világháború alatt természetesen építkezés nem volt, az 1945—50ig eltelt időben pedig a község még a háborús károkat is nehezen pótolta. 1960 után a házépítésben stagnálás állott be, új házakat csak a lebon-