Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

Kiss polgári jellegű gazdálkodást űzött, amire azért is szüksége volt, mert a faluban többnyire csak hazátlan zsellérek éltek, akiknek robotmunkája nem volt elég a neki jutó szántóföldek megművelésére, így kénytelen volt napszámosokkal, tehát bérmunkásokkal dolgoztatni. A kocsmát közösen tartották, és annak jövedelmén 3/8-ad, 5/8-ad arányban osztoztak. Még az osztozás után is maradtak vitás kérdések. Például Kiss elárkoltatta a Polgárdiba vezető utat, mely az ő földjén keresztül húzódott.

69 Persze, nemcsak a kaszálók és legelők elhatárolása, de a régi utak lezárása (elárkolása) új utak nyitása, például a Várpalotára vezető út ügyében, a szomszédos soponyiakkal, a táci és nagylángi földesurakkal is számos vitát okozott. Ezeknek felszámolására a k megyei közgyűlés szolgabírót küldött ki.

70 Még 1830-ban is akadt a Nemeskéri Kiss Sándorral való osztályon igazítani való, és még ekkor is maradtak közösen használt legelők,

71 ennyiben tehát Kiss Sándor is tagja maradt a nemesi földbirtokosságnak. Nincs adatunk arról, hogy a csőszi közbirtokos nemesek (compossessorátus, avagy ahogy legszívesebben nevezték: „a família") milyen gazdálkodást folytattak. Birtokuk ugyanis nemesi birtok lévén, adó alá nem esett, így össze sem írták. Csőszön 1769-ben is elmaradt az úrbérrendezés, hiszen úrbéres telkek nem voltak a faluban. 1774-ben a csőszi agilisek kezén 20 ökör, 7 tehén, 4 növendékmarha és 16 ló volt, míg az egész zsellérségnek összesen 4 ökre, 4 tehene, 1 borjúja és 7 lova volt.

72 Ebből, valamint a fent említett legelőmegosztásból csak óvatosan következtethetünk arra, hogy gazdálkodásuk a XIX. század elején is nagyobbára állattenyésztő volt. A helységet 1848-ig pusztának nevezték, de a nemesi közbirtokosságnak legalább 1792 óta volt szervezete. Vezetőségét „Csősz puszta elöljáróinak" nevezték. Ez 1813-ban 7 nemesből, és 1 nem nemesből (Balogh István és Mihály, két Márkus György, két Márkus István, Molnár Márton és a nem nemes Varga János), 1830-ban Balogh Mihály, ter, Faragó Péter nevű nemesek, Puskás József, Sas János és Varga Sándor nem nemesekből állt. Jegyzője egyben tanító Csonka János volt. 1834-ben nemes Márkus János bíró, Csonka János jegyző, Márkus Péter ,Faragó Péter nevű nemesek, Puskás József, Sas János és Varga János nem nemesek voltak a tagjai. 1861-ben és 1862-ben a bírói számadás elfogadását már 11-en ,illetve 16-an írták alá.

73 Az elöljáróság pecsétet is használt, mely szabályos nemesi címert ábrázolt, mely a paizsban is a sisakdíszben is álló oroszlánt ábrázol, első mancsában botokkal, talán nyílvesszőkkel. Ez a címer a gömöri Márkus család címerének egyik részével azonos.

73a A címer felett azonban „Csősz" felirat volt a pecséten. 1832 óta évente bírót „vagyis inkább inspektort" választott a família,, a bíró szabályos számadáskönyvet is vezetett a közbirtokosság bevételeiről és kiadásairól. Címe 1837-ben, majd 1840-től 1849-ig „A csőszi nemesi família hadnagya" volt. 1850-től kezdve természetesen „a közösség bírájának" nevezték, minthogy a Bach-korban a helységet formálisan községgé szervezték.

74 A helység tehát 1792-ben, de legkésőbb 1832-ben községgé szervezkedett és csak az úrbéres községektől való megkülönböztetés céljából viselte tovább is a megkülönböztető „puszta" nevet. Az elöljáróság fő feladata a közbirtokossági közös vagyon és jöve-