Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Csősz

mélysége 1—2 m a felszín alatt, kitermelhető vízkészlete 3—4 l/s km

2

. A lösztáblán a talajvíz már mélyebben (8—10 m) helyezkedik el, és vízkészlete is kevesebb. A községhatárt a domborzati és a vízföldrajzi adottságoktól függően változatos talajtípusok borítják. A löszös területeket termékeny mezőgazdasági talajok, (típusos mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom, kultúr csernozjom) fedik, a Sárvíz árterületeit pedig túlnyomóan hidromorf talajok (réti öntéstalaj, lápos réti talaj, réti szolonyec) uralják.

3 Nevét Cheuz (1193),

4 Chewz (1405),

3 Chuuz (1276, 1277),

6 Chwz (1551),

7 Cheyuz (1559),

8 Chösz (1647),

9 a XVII. sz. vége óta állandóan Csősz

10 alakban írták, de nyilvánvalóan mindig Csősznek ejtették ki. Pesty helynévgyűjtése szerint olykor Csőszinek mondták. Neve a személynévként is előforduló magyar csősz főnévből keletkezett. Az Árpád-korban a csősznek (királyi) kikiáltó, hirdető volt a jelentése. A királyi kikiáltók ispánja előkelő udvari méltóság volt. A magyarba a csősz főnév a török nyelvekből került; vö. csagatáj cavus = tör— vényszolga, felügyelő, rendőri szolga, az oszmán török cavus = a szultán rendelkezéseit kihirdető testőrtiszt.

11 A múlt században azonban a helység lakosai azt a mondát tudták, hogy 1600 körül, amikor Márkus Péter Gömör megyéből ideköltözött, és másik helybeli monda szerint a közeli, kb. háromnegyed órára levő Nagyláng-pusztán egy csősz jól viselte magát, ezért az uraságtól ajándékba kapta Csősz pusztát és azért nevezik Csősznek.

12 Nem ]ehetetlen, hogy ezek a magyarázatok inkább a helység tudóskodó jegyző-tanítójának elképzelései, e valószínűbb, hogy ez a népi mondaalakulás érdekes jelensége, mely a későbbiekben már nem értett helységnév magyarázatára egész más történetet talált ki. Ilyen jelenséggel máshol is találkozunk, pl. a Zala megyei Lenti nevével kapcsolatban, és a Böde-Szentmihályfai templom tornyát díszítő állatfejek magyarázatára. A szomszédos helységek Csősztől északra Tác, a nagylángi Zichy családé volt, keletre Szentiványi puszta, mely Zichy Domokosé volt, délre Soponya község, nyugatra pedig Cséri puszta. A legfontosabb dűlőnevek: Alsó- és Felső-Dűlő, Sárréti-dűlő, mely a Sárrétre támaszkodik, Nagy-Aszó és Kis-Aszó. Ezek kb. félórányira nyúlnak hegyláncoktól környezve. A völgyben régebben nád termett, egy részén víz eredt a lapályon és a községen folyt végig. Esős időben és hóolvadáskor még a múlt század közepén is folyt. E mélyedésben fekszik a Baglyahalom, melyet állítólag Boglya formája miatt neveztek így, a múlt században nádas vette körül. A Kerék-völgy vízállása az 1840-es években még olyan magas volt, hogy lovakat úsztattak ott. 1860-ban már száraz, gyümölcsfákkal beültetett. Utcáit a múlt század közepén Alsó, Közép és Felső, valamint Templom utca.

13 II. Első írott említése 1193-ból való, amikor III. Béla a fejérvári keresztes konventnek adományozta.

14 Nem bizonyos azonban, hogy ez az adat e helységre vonatkozik. Egyrészt a király egyszerre 55 helységet adományozott, és nem tudjuk pontosan, ezek hol feküdtek, tehát nem tudjuk az eladományozott föld milyen környezetben volt. Másrészt 80 évvel később,