Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

A helyi munkaalkalom zöme napjainkig a mezőgazdaság, bár ennek aránya rendkívül csökken, 1960-ban még a keresők 41,4%-a, 1970-ben már az aktív keresőknek csak 25,4%-a, az inaktív keresőknek 50,6%-a él mezőgazdaságból. A mezőgazdaság rendkívüli módon megváltozik; 30 ''' változik a földterü­let aránya. A földterület százalékos megoszlása: szántó kert szőlő rét legelő erdő művelés alól kivett 1962. 30 1,3 0,8 9 35 4 17 1966. 28 2,7 1,0 7 35 5 20 (A tized százalékot csak a kert és szőlő esetében tartottam szükségesnek feltüntetni.) Sajnos, folyton nő a művelésből kivett föld aránya. Ezenkívül csökken a szántóföld, viszont a belterjesedésre mutat a kertek, szőlők, és némileg az erdő növekedése. 305 Az állattenyésztés helyzete: Tsz Tsz 1962 1966 1960 1971 szarvasmarha 572 535 97 200 ló 75 70 — — juh 4530 5438 800 6533 sertés 590 829 114 2000 Az állatok tenyésztésében tehát a juhtenyésztés „visszaszerezte" régi, uralkodó helyzetét, sőt, minden eddiginél többet tenyésztenek. Egyéb ágak­ban mindenütt hanyatlás tapasztalható. A búza vetésterülete 1962-ben már csak 180 hektár, a kukoricáé 197 hektár. Ugyanakkor a szálas takarmányok aránya 1936 óta 129-ről 458 hektárra, a nyári növényeké 119-re nőtt 306 . Az első tsz a Lenin Tsz, 1955-ben alakult, 1956-ban már 62 tagja van, és 950 kh területen gazdálkodik A vb ülésein állandó program a tsz támoga­tása. Mégis, 1956-ban, az ellenforradalmi események alkalmával felbomlik. 1958-ban megalakult az Űj Barázda. A tsz szervezése 1959-ben fejező­dött be. 1960-ban igen szerény az állatállománya, de a tervek szerint 5 év alatt a szarvasmarha-állományt 200-ra, a sertését 400-ra, a juhokét 2000-re óhajtották emelni. A tervek végrehajtását nincs módunkban ellenőrizni, de mint a fentebbi adatok mutatják, 10 év alatt messze túljutottak ezeken a terveken, sőt, a juhtenyésztés túlhaladott minden régebbi állományt. 307 1960-ban a keresők 21,1%-a iparból és 2,8%-a az építőiparból él. 1970­ben az aktív keresők 56,5%-a iparból, 2,3%-a építőiparból él. 308 1 971-ben csak 8 főállású iparos dolgozott a faluban. Ezenkívül a málnagyár 60 em­bert dolgoztatott (azt nem tudjuk, vajon ezek az alkalmazottak nem a me­zőgazdasági dolgozók között szerepelnek-e?). A helyi szükségletek jelentős részét másodállásban dolgozó iparosok vállalták el. A dolgozók túlnyomó része Székesfehérvárra (174 fő), illetve Várpa­lotára (314 fő) jár dolgozni. 309 A község lakosságának helybenmaradását tehát nagyrészt az új munka­alkalmak biztosították. Ennek legfőbb feltétele a szomszédos települések erős iparosodása volt. Székesfehérvár és Várpalota csak a felszabadulás után kezd erőteljesen iparosodni. Tekintve, hogy Csór a 8. főúton mind a két településhez közel

Next

/
Oldalképek
Tartalom