Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

ló szarvasmarha ebből igás - juh sertés szamár összesen ökör 1863. 195 619 152 3219 150 15 1869. 284 733 ? 5714 886 5 1885. 9 646 ? 3438 621 ? 1895. 362 950 234 4054 553 12 1895. 55 365 ? 3901 351 uradalmak 55 365 ? 3901 1911. 335 703 120 4125 728 7 1935. 336 435 10 1414 772 3 1942. 352 821 45 237 976 1 Az 1863-as és 1869-es adatok közt — mint a megyében számos helyen —, nagy az ellentmondás. A legelők aránya azt mutatja, hogy elsősorban legeltető gazdálkodás folyt, de ez főleg az uradalmakra volt jellemző. 1863-ban 83, 1936-ban 285 hektáron (a szántóföld kb. 20%-a) termeltek kukoricát, de kizárólag a parasztgazdaságok. 1863-ban 82, 1936-ban 196 hektár az árpa vetésterülete (a szántóföld kb. 14%-a) Szálastakarmányokat 1936-ban 129 hektáron termelnek. A változó vetésterületre jellemző, hogy 1863-ban 53, 1936-ban 36, 1937-ben 109 hektár a zab vetésterülete. A termésátlagok itt sem voltak jók. Az árpa 1901-ben a telkes gazdáknál 8 mázsás átlagot hozott, az uradalmakban még rosszabbat, 6 q-t. A kukorica 1931-ben összesen 5 q-ás átlagot termelt. 1901-ben úgy látszik, csak az uradalmakban termeltek zabot, igen rossz eredménnyel, egy hqld 4 q-t adott.

191 Mint a táblázatból látszik, egyes állatok tenyésztése időnként változott. Lovat természetesen elsősorban a gazdák tartottak, számuk alig változott. Igaerejükre mindig nagy szükség volt. A szarvasmarhák közül egyre kevesebbet igáztak. Az uradalmak és gazdaságok egyaránt sokat tartottak belőlük. Feltűnő, hogy egy időben (1935) számuk szinte felére csökken, de azután 1942-re újra megnövekszik. (Valószínű, a juhászat csökkenésével együtt.) 1895-ben még 670 volt a magyar fajtájúak száma, 1942-ben már csak 18. Az uradalmak elsősorban juhot tenyésztenek.

192 A parasztság ezzel sokkal kevésbé foglalkozhatott. A legelők romlásával függhetett össze a juhászat hanyatlása, és persze ,az osztrák vámpolitikával is, mely a század végétől kedvezett az ausztráliai gyapjú behozatalának. Ezzel persze, a magyar gyapjú nem versenyezhetett. A II. világháború alatt, úgy látszik, a juhtartás gyakorlatilag megszűnt, és helyette a szarvasmarha-tenyésztésre térhettek át. 1863-ban még 204 szarvasmarha a gulyához tartozott. A szarvasmarha-tenyésztéshez kapcsolódott a tejszövetkezet, amely 1901ben működött 101 taggal és 225 tehénnel.

193 Fejlődött a sertéstenyésztés is, de ezt legalább is a századforduló táján gyakorlatilag csak a parasztság űzte. Az állatok tartása sok nehézséggel járt, még 1896-ban is azt jelentik, hogy 105 juh közül a farkasok csak 5-öt hagytak épen.

194 A viszonylag nagy jelentőségű állattenyésztéssel függhetett össze, hogy már 1881-ben működött állatorvos a községben.

195 A parasztság nagy része a rendkívül sovány és rossz minőségű földek termékeiből élt. A szántóföldek terményei közt (a takarmánynövényeken kívül) legfontosabb a búza volt. 1863-ban 180 hektáron, 1936-ban 267 hektáron ter-