Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

járása megbukott gr. Nádasdy Tamás kiskeszi földesúr makacs ellenállásán. Neki úgy látszik nem volt érdeke az út.

137 A következő évben viszont az Iszkaszentgyörgyről Csórón át Palotára vezető új utat a megye tervezte, de ez 5 holdat igénybe vett volna az úrbéres földekből is, amit a földes urak új úrbéri felosztással kívántak megoldani. Ebben viszont a csóri jobbágyok nem bíztak, mert joggal féltek attól, hogy ez az új úrbéri felosztás telkeik további kissebbítését fogja eredményezni, viszont az új út építésére a földesúr további (útépítési) robotot fog tőlük követelni.

138 A falu egészségügyéről csak annyit tudunk, hogy 1830-ban a helybeli református lelkész panaszolta, ők előmozdítanák a himlőoltás végrehajtását, de a járási seborvos két éven át sem ment ki Csórra a himlőoltás végrehajtására. 1831-ben azonban a himlőoltás megtörtént.

139 III. A török háborúk korát ha sok zivatarral is, de átvészelt falu, mely a háborúk elmúltával gyorsan talpraállt, már 1694-ben pecsétet vésetett magának, melynek közepén mezőgazdasági és kertészeti eszközöket ábrázoltak, körirata pedig: ,,Csór falu pecsét 1694". A vésnök „tudására" jellemző, hogy a „9" számot fordítva véste az évszámba. A pecsét felhasználásával a csóri bírák és esküdtek 1717-ben iratot is adtak ki, adott esetben nyugtát arról, hogy a katonaság megtérítette a beszállásolt katonák által okozott károkat.

m Ekkor tehát már működött a falu szervezete, elöljárósága volt, mely bíróból (esetleg helyettes bíróból) és esküdtekből állott. Későbbről azonban nincs adat az elöljáróság működéséről. 1801-ben is volt bírája a aflunak, őt jelentette fej a csóri jobbágy születésű mohai iskolamester és jegyző, hogy a feljelentő fivérével együtt, aki a bírónak, Tóth Jánosnak násza volt, megrövidítették a feljelentő örökségét. Jellemző a viszonyokra, hogy a feljelentést az uradalmi fiskálishoz intézték, tehát az ő emberének tartották a bírót.

141 A csóri jobbágyárvák felügyeletének ügyét, és a gyámrendelést sem az elöljáróság, hanem a református presbitérium akarta kézbe venni, de ez természetesen nem sikerült, mert ezt a földesurak intézték, de már 1844-ben a megye vette át.

142 1805-ben, mikor csóriak bort adtak el, és a csatkai vevő elmulasztotta a hordók visszaküldését, nem az elöljáróság lépett fel a csóriak érdekében, hanem a panaszosok közvetlenül a megyei közgyűléshez fordultak, mely közvetlenül intézkedett.

143 1087-ben, 1808-ban és 1815-ben, mikor a szolgabíró, megyei esküdt és a mérnök a szomszédos fajuktól elválasztó határokat újították fel, és jelölték meg, Csór részéről megjelent a közbirtokosság részéről Marich Dávid István és több tisztviselője (számtartó, ispán, hajdú), a falusi lakosok közül pedig hol 7, hol 19 fő, nem a községi elöljáróság vett részt az aktuson, hanem mindig más jobbágyok, alkalmasint azok, akiknek a határ közelében volt földjük.

144 A korán és jól indult községi elöljáróság tehát a földesúr nyomása alatt ellaposodott, egyszerűen a földesúr végrehajtó közegévé vált. A falunak már 1332-ben volt temploma, szent Péter tiszteletére szenterve.

145 A török időkben nyilván használhatatlanná romlott. A XVIII.