Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór

tai várkapitány (egyben Csór zálogos földesura) Szegedi (a prépost feljelentése szerint Bagoly) Bálint elismerte ugyan, hogy a tizedet ő hordatta be Palotára, de ezt Vámossy Lőrinc generális, fehérvári harmincados engedélyével tette, és az ő kifejezett hozzájárulása nélkül nem is volt hajlandó azt kiadni, bár a beszállított búza szemetes és tele van gyommagokkal, tehát ő is károsult.

72 De az úrbéri járandóságon és egyházi tizeden kívül a katonai beszállásolás is terhelte a falut. 1700-ban egy dragonyos volt náluk beszállásolva, aki négy ízben Kocsra utazott 8—8 napra, és minden napra 3 garast, két ízben pedig 2 garast követelt a falutól. A kurírnak 2 pár tyúkot, 2 nyulat és 40 tojást kellett adjanak, de az iszkaszentgyörgyi hadnagynak is kellett adjanak 3 meszely vajat és 20 tojást, akkor pedig, mikor az egész kompánia (század) Csórón gyűlt össze, 2 mázsa húst és 40 csirkét kellett szolgáltassanak.

73 1704-ben a falu 164 3/4 dica után 321 Ft 24 dénár állami adót is fizetett.

74 A falu földmívelésének mértékére nézve a forrásaink eltérőek, valószínűleg egyik sem pontos. Az egyik, 1696. évi adat szerint van 245 mérőre való szántójuk (ez kb. 123 magyar holdnak felel meg) és 75 kapás szőlejük.

75 A másik szerint a 200 holdnyi szántóból 1702-ben csak 30 holdat, a Baghaz (alkalmasint a régi Barcs) nevű szőlőhegyük 300 kapás szőlejéből csak 30-at művelnek.

76 Ez utóbbi, teljesen valószínűtlen, tekintettel az 1696-ban összeírt nagy állatállományra. Ennyi állattal 125 magyar holdat is jól megművelhettek, bár állattartásuk zömmel legeltető lehetett. A rendkívül súlyos úrbéri terheket aligha tudta a zálogbirtokos földesúr mind behajtani, ezért Szegedi Bálint már 1697-ben lekötötte csóri birtokrészét Vámossy Lőrinc generálisnak, a már említett székesfehérvári harmincadosnak.

77 A kuruc háborút és az 1711. évi pestist a falu súlyosan megsínylette. 1711-ben 138 ez okból elhaltat tűntettek fel.

78 Ennek következtében a faluban összeírt adóegységek (dikák) száma az 1703—4. évi 130 3/4-ről 1710— 11-ben 96 3/4-re, 1713—4-ben pedig 63 3/4-re esett vissza, azaz a tíz évvel korábbinak felére.

79 Az 1710—11. évi adóösszeírás és az 1711 őszén kelt összeírás az állatállományban további csökkenést mutat. A családfők (ide a gazda, az özvegy és a zsellér egyaránt számított) száma ugyan 31, tehát a családok száma 1696 óta nőtt, de ökör 1710-ben 31, 1711-ben csak 27, ló 1710-ben 23, 1711-ben csak 15, tehén 1710-ben 43, 1711-ben csak 26, növendékmarha 1710-ben 25, 1711-ben 15, juh és kecske 1710-ben 151, 1711-ben 128, egy éven felüli sertés 1710-ben 23, 1711- ben 16, bor 1710-ben 166, 1711-ben 54 urna került összeírásra.

80 1715-ben csak 5 telkes jobbágy, 19 zsellér és 7 hazátlan zsellér volt a faluban (a családszám egyezik a fentivel, de világosan mutatja az elszegényedést), szántóföldjük 360 mérőre való, tehát 180 magyar holdnyi, rétjük 29 és fél kaszás, szőlőjük 77 kapás, szántóikat két nyomásban művelik, de terméseredményük egy mérő mag után őszi gabonából 4, tavasziból pedig éppen csak 2 mérőnyi.

81 Gabonatermésük tehát csak saját fogyasztásukat fedezi. A katonatartási terhek a kuruc háború óta csökkentek, de most is elég súlyosak voltak. 1717-ben például 4 katona élelmezését egy egész hónapon át, az ötödiket 10 napon át kellett szolgáltatniuk. A katonaság az egyéb okozott károkat, kihágásokat megté-