Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos – Záborszky Miklós: Csór
magát, de csak 1696-ban, 9 évvel Palota és 8 évvel Székesfehérvár viszszafoglalása után lakott itt 4 egész telkes, 12 féltelkes jobbágy és 5 zsellér, ök pontosan meg tudták mondani a török időkben teljesített szolgálataikat is, tehát egy részük nyilvánvalóan már a török uralom alatt itt élt. 50 Mint eleinte hasznot nem hozó, utóbb keveset jövedelmező helységet azonban az uralkodó nem kívánta saját kezében megtartani, annál is kevésbé, mert a várat, melynek egyik jövedelmező birtoka volt, szintén eladományozta. 1581-ben, amikor még Palota szilárdan állt, hiába igyekezett Literáti Sigmondovich Péter komáromi íródeák feleségének öröksége címén magának megszerezni a helységet, pedig a komáromi vicekapitány is pártját fogta a kamaránál. 51 II. Mátyás 1615-ben a török általi elfoglalás után, már elismerte, hogy a falu fele 1581-ben a fehérvári káptalant illette. 52 1619-ben II. Ferdinánd már Palota egyéb tartozékaival együtt 4000 Ft-ért zálogba adta Vizkelethy Jánosnak 53 1622-ben pedig eladományozta Cziraky Mózesnek 6000 Ft-ért, ugyané tartozékokkal együtt. Az adót Ányosnak meghagyta, hogy Vizkelethitől váltsa ki. 54 Tényleg 1623ban is magyar földesúrkért Vizkeleti birtokolta. 55 Közben 1613-ban a király Csórt Kajászószentpéterrel és Szentgyörggyel együtt Porkoláb Már tonnák adományozta, 50 a tényleges birtoklásról semmi adat nincs. Érdekesebb az az adat, mely szerint 1636-ban Csórt Fehérvári János zálogba adta Kutasy Mihály cseszneki kapitánynak. 57 Nem tudjuk ugyan, milyen birtoklási jogcíme volt Fejérkövynek Csórón, de több mint fél évszázaddal később leszármazója Románfalvi Fehérváry György és horóczy Madocsány Miklós követelte magának a falut, azt állítva, hogy az erre vonatkozó bizonyítékok Szegedi Bálint várpalotai kapitány kezéhez kerültek. 58 Még egy érdekes kísérlet történt. 1670 táján Gausai Amhát fehérvári iszpáhi felajánlotta Batthyány Kristófnak csóri malmát, ha az cserében hozzájárul, hogy Amhát újra betelepítse Gausa (talán Gelse) falut. 59 Ez egyetlen eset volna, hogy magyar nagybirtokos török földesúrtól szerzett volna birtokot, de semmi nyoma annak, hogy Batthyány ebbe az alkuba belebocsátkozott volna. 1650-ben — ugyanakkor mint Várpalotát III. Ferdinánd Moha és Szentgyörgy falukkal, valamint Balinka, Atya és Zernyebakonya falukkal együtt Csórt Várkonyi Amadé Jánosnak adományozta. 60 Ezt az adományt azonban nem sikerült foganatosítani, feltehetőleg a beiktatásnak Porkoláb Márton vagy Vizkelety leszármazói ellent mondtak, és Amadé János nem indított pert az ellentmondók ellen. Magyar részről 1685-ben, tehát Buda visszafoglalása előtt Szegedi Bálintot tekintették Csór birtokosának 61 ö 1687, Palota visszafoglalása után várpalotai várkapitány lett, és e minőségében birtokolta Csórt 1696-ban és 1697-ben is. 62 1700-ban fellépett ellene Mecsér Ádámné madocsányi és horóczi Madocsányi Anna Mária. A kancelláriában azt adta elő, hogy ő Porkoláb Mártonnak, az 1613. évi adományosnak leszármazója (Porkoláb Márton fia János, leánya Egry Jánosné, annak leánya Tüttössy Mátyásné Egry Anna, annak leánya Madocsányi Miklósné Tüttösy Katalin, és ő e házasságból származik), tehát többszörösen is leányágon szállt reá a birtokhoz való jog. Csórt azonban ükapja testvérének Fejérváry Jánosné Porkoláb Borbálának fiai, Fejérváry Zsigmond és testvérei István György és János évtizedekkel ezelőtt zálogba adták összesen 800 Ft-ért Rabby István személynöki ítélőmesternek és felesé-
