Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

csyek utóbb nagyon sokat szerepelnek Cecén, többnyire harcban álltak egymással, de a többi birtokostársakkal is. A XVIII. század végére tehát mint Mátéffy leszármazók a Naszvady, Vásonyi, Laky, Domokos, Kaszás, Torkos, Balogh, Dely, Gál, Kaszás, Csilléri, Gellért, Roboz, Kocsi-Horváth, Nemes, Sohár és Turay családok alkották Cece közbirtokosságát a Meszlényi leszármazottakkal együtt. Az 1780-as évek felmérése szerint Cece határából a Mátéffy leszármazók része 2104 magyar holdat tett ki. Az 1735. évi úrbéri szerződést közülük Mátéffy Mihályné Üjvári Katalin, Pécsy Ézsaiás, Dely Ferenc és Kársai Judit írta alá.

73 Leszármazásukat a két mellékelt táblázat mutatja. Az 1754. évi nemesi összeírásba közülük csak Mátéffi Mihályt (az ifjabbikat), Pécsi Ézsaiást, Dely Ferencet, Kaszás Jánost, Kaszás Józsefet és Nemes Jánost vették fel, a többiek később kerültek a családba, vagy még csak vők voltak és így nem minősültek birtokos nemesnek. Szerepel viszont ebben a nemesi összeírásban Tézsla István, akinek sem a Meszlényi, sem a Mátéffy leszármazókkal való kapcsolata nem tűnik ki.

74 Valószínűnek látszik, hogy valamelyik birtokrészt már 1754 előtt megvásárolta, és az eladó helyébe lépett a közbirtokosságban. A Meszlényi leszármazó Salamonok leányági leszármazója Skublics Ferenc, az 1830-as években birtokrészét eladta (a szerződés szerint 497 holdat), a korábban Pfisterer Lászlótól vásárolt részbirtokkal együtt a leányági leszármazó Szluha Jánosnak és Sándornak

75

, akik ezzel a falu közbirtokosságának egyik vezetőjévé válnak. Salamonokról többé nincs említés. A XIX. század elején más vásárlók is lehettek, és így került a cecei birtokos nemesek közé nemes Tóth István gárdonyi lakos, aki 1805ben 200 forintért adta bérbe cecei birtokrészét

76 ami ezek szerint szintén tekintélyes földdarab lehetett. 1812-ben bukkan fel Váncsay Ferenc, mint cecei földbirtokos

77

, 1815-ben pedig Madarász Gedeon (az 1848-ban oly nagy szerepet játszó Madarászok apja), és Hetyei Péter

78

. Ezek is nyilvánvalóan vásárlás útján jutottak birtokrészhez, és az eladó helyébe lépvén a közbirtokosságnak is tagjaivá váltak. A Mátéffyak reformátusok voltak, és leszármazóik közül többen kötöttek házasságot itteni szegény nemesekkel, akiknek eredetileg vagyonuk nem volt (Csilléri, Dely, Domokos-Dömök, Kaszás, Kocsi-Horváth, Nemes család), akiknek máshol nem volt vagyonuk, így itt maradtak éé még 1843-ban is cece-i nemesekként kerültek a nemesi összeírásba. Ez azonban nem is egészen fele a Mátéffy ág „közbirtokos nemeseinek". A később idekerültek közül a Hetyei és Tóth családot már 1809-ben birtokos nemesként írták össze, de ekkor már a Meszlényi és Mátéffy leszármazóként kívül birtokos nemesnek minősítik a Bedő, Botka, Győrffy, Katz, Kovács, Miklós, Molnár, Nagy, Sebestyén, Szüts, Tézsla, Váncsay családot is.

79 A múlt század második felében az úrbéri elkülönítési vitákban csak a Roboz, Szluha és Kolozsvári családot említik, mint zsellérekkel rendelkező földesurakat,

80 de ugyanilyen új birtokosnak minősítik Vasatkót is, aki a nemesi összeírásokban nem fordul elő. Lehetséges, hogy ez a késői névsor nem teljes, de a sokfelé aprózódó „közbirtokosság" most már szűkebb körre szorul. Ezeknek a „közbirtokos uraknak" birtoka sokszorosan és egyenetle-