Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)
Községtörténeti tanulmányok - Záborszky Miklós: Csákvár (Forna)
"Bár a paraszti földművelés sem fejlődött megfelelő módon, az ipar teljesen megrekedt azon a fokon, ahol a reformkorban tartott. Ennek is legfőbb oka a feudális időből megmaradt regálejogok tömege. Jellemző, hogy például, amikor 1862-ben Herczeg Lajos csákvári lakos malmát gőzerőre akarta átállítani, az uradalomhoz kellett engedélyért fordulnia. 344 Döntő része volt az ipar megrekedésében annak, hogy a közlekedésből is lassan teljesen kirekedt a község. Az 1870 és 1910 között zajló páratlan méretű vasútépítkezés Csákvárt, az uradalom központját elkerülte, pedig azt Csákvár és a többi falvak is szorgalmazták. Voltak tervek egy ercsi—bicske—csákvár—forna—bodajki vasútra. Az uradalom hajlandó is lett volna némileg részt vállalni benne, de csak úgy, ha „birtokain háborítatlan élvezetét az nem zavarja". Így állott elő az a visszás helyzet, hogy az uradalom központja távol maradt a vasúttól, és a legközelebbi vasútállomás Vértesboglár 10 km, azonban ez is csak egy szárnyvonal mellett feküdt, a fővonal Bicske vasútállomása, 18 km. 345 ugyanakkor, amikor az uradalom számos községe vasútállomást kapott. Igaz, számos ekkor épült műút érintette a községet, így a századforduló táján a csákvár—majkit kiszélesítették és 5 cm kavicsréteggel borították (ez a környe—tatai úthoz csatlakozott). A századforduló táján épült a Bicske—Csákvár—Csákberény út is. Az uraság érdekét szolgálta az 1925-ben újjáépült csákvár—majki autóút, mely kizárólag a grófi család „magasrangú vendégei részére" készült. 346 Ilyen körülmények között természetesen a múlt század elején megindult nagyarányú kisipar semmiféleképpen sem fejlődhetett tovább modern gyáriparrá. Az is természetes viszont, hogy a racionálisan kezelt mezőgazdasági üzemet időnként, ha célját látták, mellékiparágakkal bővítették. 347 Ezek a mellékiparágak voltak a település legnagyobb üzemei. 1848-ban a helységben salétromfőző üzem működött, melyet Sáfrán Mihály bérelt. 348 Azonban 1869-ben csak egy száraz malom működött még. 349 A csákvári gőzmalmot pedig 1874—77-ben építették az eladatlan gabonafelesleg feldolgozására. Rögtön ráfizetéses lett (lopás miatt) és ezért bérbe adták, majd eladták. 359 A másik uradalmi üzem a téglagyár. 1870-ben 440 000, 1890-ben 428 150 téglát gyártott, de termelt padlót, kémény és borító téglát is. 1870-ben még nyereséges volt, de 1890-ben már ez is ráfizetéses, bár a munkabérek itt is rendkívül alacsonyak voltak. Egy forintnál ritkán kapott többet egy legény, amihez még rozsban kiadott természetbeni juttatás is járult. Termékeit a környékbeliek vásárolták, de az érdeklődés lanyha volt. 351 A kisiparosok száma 1863-ban mesterségenként a következő: asztalos 6, ács 10, bognár 10, csizmadia 12, kovács 15, kőműves 11, kötélgyártó 2, lakatos 2, molnár 1, bádogos 1, mészáros 1, botfaragó 2, fazekas 194, kádár 2, kalapos 2, kéményseprő 1, szitakötő 1, szűcs 2, kötöde tulajdonos 1, szabó 12, szíjgyártó 2, sütő, 2 takács 20. 352 Ha összevetjük adatainkat az 1828. évivel, azt látjuk hogy bár az iparosok száma nőtt, arányuk alig-alig változott, és tekintve a korszak általános ipari fejlődését, alig-alig történt valami változás. Ezek piacra termelő iparosok voltak, akik nem emelkedtek túl a helyi jelentőségen, a nem túlságosan nagy területű környék ellátásán. 353 Jellegzetessége most
