Fejér Megyei Történeti Évkönyv 15. (Székesfehérvár, 1981)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Cece (Hard, Menyőd)

természetes is, hisz kisnemes lakosai csak itt tudták megőrizni privilegizált jogállásukat, ahol közismertek voltak, máshova menekülve elsülylyedtek volna a menekült nem nemesek tömegében. Mint a többi Dél-Fejér megyei falvakat is, melyeknek földesurai elmenekültek, vagy képtelenekké váltak földesúri követeléseik behajtására, Cecét is a magyar kézen maradt Palota (Várpalota) várának szolgálatára rendelték. Thury György, mint palotai kapitány várbirtokként kezelte, Kanizsára távozása után (1568) öccse, Thuri Benedek már nem tudta megtartani, bár jövedelmet ő is hajtott be a ceceieken.

25 1572-ben 14 család élt itt. Mint nemesek adót nem fizettek, de évente egy vágómarhát szállítottak a palotai várba. Dámján Tamás ispán ezen kívül még egy hízott disznót és egy pár csizmát is behajtott rajtuk. A várkapitánynak külön adtak egy tehenet, és Damjánnak kaszálás helyett 14 forintot. Ezt fenyegetéssel és gorombáskodással szorította ki belőlük.

26 A lakosok nemességét tehát elismerték. Szolgáltatásaik ugyan inkább a jobbágyokéra hasonlítottak, de mint fegyveres szolgálatra a török uralom miatt nem szorítható lakosoktól anyagi szolgáltatást igyekeztek kipréselni. Bár úgy látszik egytelkes, kurialista nemesek voltak, nem lehettek egészen szegények, ha ilyen szolgáltatással tudták terhelni őket. Szolgáltatásaikat a következő évben még búzakilenceddel, juh- és sertéstizeddel is megtoldották, amit évi 12 forinttal váltottak meg, úgy, hogy évi szolgáltatásuk összpénzértéke elérte az évi 80 forint 80 dénárt. Járt volna ugyanis 25 köböl búza, 25 köböl árpa és zab, 1 disznó; (2 Ft értékben), 1 tehén (3 Ft értékben) és 10 birka.

27 Érthető, hogy 1573-ban, mikor négy cecei lakos elköltözött, helyükre nem került senki, házuk pusztán maradt.

28 Lakosai 1578-ban név szerint: Echedy Bálint, Réthy Mihály, Bakó Gál, Gerechey Mátyás, Bodó Demeter, Kozma Ferenc, Cecei István, Cecei Gáspár, Cecei Máté és ifjabb Cecei István.

29 Úgy látszik, a falu nagyobb része még a Ceceieké volt. Fáncsyaknak, Szőkéknek már nyoma sincs, de van 6 új név. Ezek is cserélődtek. 1581-ben ugyané családokkal találkozunk, de Cecei már csak 2 van, viszont új birtokosként megjelenik Kórody Demeter. Ekkor már kifejezetten egytelkes nemeseknek minősítik őket, csak Réthy Mihályról jegyzik fel, hogy szegény. Gabonakilenced helyett (52 kila búza, 2 kila árpa) 15 forintot fizetnek, 14 bárány helyett 8 forint 40 dénárt, egy levágni való tehén helyett 4 forintot, 4 disznó helyett 4 forintot, 1 daru helyett 4 forintot, 3 pint vaj helyett 99 dénárt, 8 sajt helyett 40 dénárt, a kaszálást is megváltják 4 forinttal.

30 1581 és 1626 között a falu elpusztult,

303 de újjáépült. 1626-ban Komárom megye ugyanis azon a címen nem rótt rá adót, hogy az újjáépítés óta szabad évei mégnem teltek le.

31 Ekkor már lakóit nem tekintették nemeseknek, és a Pápán lakó Vízkeleti János magának igényelte a falut, mert a (Cecei) Syke nemzetség leszármazói ellene, Cece miatt, birtokpert indítottak.

32 Utóbb a fentebb említett Bakó Gál cecei közbirtokos kurialista nemestől való származás címén Mátéffy Mihály tartott rá igényt és 1667-ben zálogba is adta Todi Mártonnak 60 forintért.

33 A XVII. század második felében szerb menekültek települtek meg Cecén. Legalábbis, az 1718-ban 1725-ben tartott vizsgálat során idős simontornyai lakosok, akiknek egy része a török idők végén hajdú is volt, sorozatosan azt vallották, hogy „hatalmas rácok laktak Cecén", és akkor, amikor a török Érsekújvárt elfoglalta (1663) a tatár segédhadak elől a „ga-