Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér
hácsi, Pap, Patkó, Ravasz, Sághy, Simon, Szentmihályi, Szilágyi, Tzarek Józsefné, Sebestyén Mária. Űjból előkerül Jablonczy, 57 aki 1809-ben szerepelt, de 1818-ban és 1828-ban nem. Megint kimaradta Csuti, de az Elek és Erős család is. Tehát 1828 és 1843. között a faluba beházasodott vagy beköltözött 13 Hetyeivel együtt 14) nemes család. Ezek egy részét talán a régebben a faluban élők közül nemesítették időközben, de a fent említetteken kívül a régi közbirtokossági tagok közül más nem került bele a nemesi öszszeírásba. E 14 család — a papot nem is számítva — 21 felnőtt férfitaggal gyarapította a falu lakosságát. Eltávozott vagy kihalt a már említett 3 család 7 taggal. Minthogy pedig a nemesek száma csak 4-el több mint 1828ban volt, a régi, 1828-ban is említett nemes családok férfilétszáma 11-el csökkent. Az elismert nemesek száma tehát roppant ingadozó. Sokan beköltöznek, de el is költöznek. Nyilvánvaló, hogy a közbirtokosság nemesi jellege nagy vonzerő volt a beköltözők számára. Feltűnő azonban, hogy noha az elismert nemesi családok száma 1808-tól 1843-ig megháromszorozódott, 1754-től pedig majd hatszorosára emelkedett, az 1789. évi egyházközségi alapítólevél aláírói közül 8 (Barsi, Farkas, Kalmár, Kenessey, Mészáros, Pázmándi, Takács, Tankó), az 1794. évi meghatalmazok közül pedig 21 (Balogh, Barsi, Csákány, Dely, Dömény, Farkas, Guboái, Kaszap, Kelemen, Kenessey, Kocsis, Mészáros, Móré, Ölös, Pál, Pázmándi, Pordán, Szabó, Takács, Tankó, Végh) egyetlen későbbi nemesi összeírásban sem szerepel. Pedig az egyházközség megalapítói nyilván a legvagyonosabb közbirtokosok voltak, az 1794. évi meghatalmazok pedig tagjai a nemesi compossessoratusnak, hisz megbízásuknak így volt értelme. A nemesi összeírásból kimaradtak közül jó néhányan nyilván nem laktak a helységben, így az 1667. évi adományosok leszármazója a Kaszap család, Kövesdy Ádámné nemes Végh Zsófia pedig a Komárom megyei Kömlőáön lakott. 5 ' 3 Kenessey Éva is hangsúlyozta nemességét, így nyilvánvalóan nem Bodméren lakott. Farkas Istvánról egy alkalommal feltüntették, hogy agilis, máskor nemesnek mondta magát. 58 A nemesi összeírásba azonban nem került be. Az 1789-ben és 1794-ben már jól megszervezett közbirtokosság tehát vegyes alakulat volt, nemesekből és nem nemesekből állott. Előfordult, hogy magukat is „nemes és nemtelen compossessorok"-nak nevezték 583 Így válik érthetővé, hogy a 77. József kori összeírásban az 50 nemesen és 50 hazátlan zselléren kívül 6 paraszt (telkes jobbágy) és 5 „paraszt örököse", azaz telkes jobbágy fia is szerepelt. Minthogy sehol semmi nyoma nincs annak, hogy a falunak részbirtokos földesura lett volna, ezek a jobbágyok vagy magának a közbirtokosságnak jobbágyai voltak, vagy néhány nagyobb vagyonú közbirtokosnak volt 1-—2 telkes jobbágya is. Nyilatkozatukból kitűnően azonban ezek a jobbágyok is teljes jogú közbirtokosok voltak. Ilyen vegyes közbirtokossággal máshol is találkozunk, így a Veszprém megyei Alsóőrsön, a Vas megyei Nemeskócson és Nemesmagasin?
