Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

írások között van egy hosszú peres eljárás, amely nemcsak magára az akkori Bykchére nyújt felvilágosítást, hanem olyan előzetes dolgokra is. amelyekről eddig semmi tudomásunk nem volt. — 1369. aug. 22-én Druzsma-nembeli Garai III. János'"'' veszprémi püspök, Nagy Lajos király kiváló diplomatája kérésére, „nagyságos és hatalmas úrnak" Lászlónak, Opulia hercegének a parancsára a budai káptalan kihallgatást tart Bykchei Rufus Mihály fiai Miklós és János ellen, s ekkor a szomszédos birtokosok és tanúk vallomások során azt vallják, hogy János püspöknek és elődeinek, így Meskó püspöknek is volt Bicskén egy bizonyos rész földje, amely határos volt a Bykcheiek földjével, amiről ők azt állították, hogy az övék. Hogy mi módon került ez a föld a veszprémi püspökség birtokába, arról nem tudósítanak a tanúk, de az egyik, egy György nevű tanú azt vallotta, hogy Meskó és János püspökök idejében ők voltak a földrész bérlői; a szomszédos Bozteh-i Mihály pedig kijelentette, hogy Bykchei Vörös Mihály mester a veszprémi egyház birtokjoga címén használta a kérdéses földet; többen vallották, a perelt földrész mindig a veszprémi egyházhoz tartozott, s annak a birtokában volt a vizsgálat idején is, s maga a templom is a püspök birtokrészén volt, s a püspök maga mindig megkapta a földművelőitől (a conservatoribus et cultoribus) a gabonakévéket (capetias frugum), s János fia László tanú pedig mondotta, hogy ő volt a püspök tiszttartója Gerenden [Gyérmelyen?), s a járandóság kepéket a földművelői mindig oda elszállították. A per során, amely hosszan elhúzódott, 1370, július 1-én a fehérvári káptalan szemrevételezte a perelt földet, s 3 ekealjnyira becsülte, mivel azonban rajta volt a kőtemplom és egy kőből és fából való harangtorony is, a nádor azért a földrészt 44 márkára értékelte. —• A végén, mivel a Bykcheiek megmaradtak a maguk igaza mellett, már eskütétellel kellett volna dönteni, de azután 1372. jún. 4-én kiegyeztek: Deméndi László, János püspök utóda visszaadja a templomot, a néhány kertet és a csűröket, amiket János püspök elfoglalt, a perelt földdel együtt és a templom patronatus felét Bykchei Miklós mesternek, aki ezért a falu keleti felén 60 holdat ad a püspöknek, s elvállalta, hogy az egyház földjén a templomtól délre két házat épít az egyháznak és az építkezéshez 8 szekér fával hozzájárul, a templom és a házak között a saját földjén utat jelöl ki az ott lakó püspöki népek számára; az egyezség szerint a völgyben levő vizet mind a kettejük jobbágyai állatainak itatására közös használatban hagyják meg, Miklós mester szabad utat biztosított a püspöki jobbágyoknak a templom és a plébánia között. — A 60 hold földet határjárással jelölik ki: kezdődik a nagy út közelében a nyugati határrészen (plaga), ahol az út magából a faluból indul ki Fehérvár felé. majd folytatódik a keleti határ fele tájáig a Chut felé vezető úton, onnan a Kézai földekig, azután ismét kelet felé fordulva, s tovább Bykche déli része közelébe, ahol a templom közelében kertek vannak a nagy útig, amely Buda felől jön stb. mindenütt határjeleket (metas cursuales) állítanak fel mind a püspöki, mind a Bykcheiek része felé. — A múltnak a homálya után most egyszerre tudunk püspöki földekről, püspöki jobbágyokról, templomról, amit már korábban építettek, plébániáról. A per befejezéséről, az egyezségről már Lackfi Imre nádor adta ki az ítéletlevelet 1373. jan. 28-án.

34 További birtokvételről, elzálogosításról, nászajándék visszaadásáról, leánynegyedek miatti perről szólnak még alábbi oklevelek. így Darabos