Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

a vásárláshoz.

26 Sárkány Ambrus magtalan halála után erre a birtokrészre Farnassy György szerzett királyi adománylevelet, de a birtokbaiktatásának Baracskai Pálfy János (őt és utódait sokszor egyszerűen Pálfynák nevezték) ellentmondott. Emiatt azonban Zermeg János idézte őt perbe.

3u Milyen döntés született a perben nem tudjuk, de a Farnassy és Zermeg lemenők, a későbbiekben nem szerepeltek Baracska igénylői között, a Pálfy lemenők annál inkább. E célból szerzett a Komárom megyei főispánhoz címzett királyi védőlevelet (protectionalis) 1589-ben Barachkay aliter (más néven) Pálffy István.

31 1617-ben pedig Pálffy Márton Komárom megye közgyűlésén tiltakozott az ellen, hogy az őt megillető birtokokon — egyebek között Baracskán — az ő engedélye nélkül idegen nemesek legeltetik állataikat.

32 1651-ben III. Ferdinánd ugyan Baracska pusztát Vajda Kristóf magszakadása címén Farkas Andrásnak és Csajághy Gergelynek adományozta, de a Győrben lezajlott beiktatás ellen Baracskai Pálfy János, Anna és Katalin megbízottja tiltakozott.

33 Pálfy János leánya Katalin — Sándor Lőrinc felesége — ez után tulajdonosként viselkedett. A ráckeresztúri rácoktól, valamint a rácszentmiklósi Vince nevű szabadostól és társaitól, akik úgy látszik Baracskapuszta egy részét megművelték, haszonbért követelt, és nem fizetés esetére a vetés elpusztításával (alkalmasint lelegeltetésével) fenyegetőzött. Ez ellen persze Csajághy György és Farkas András tiltakozott Komárom megye törvényszéke előtt.

34 Ügy látszik, a rácszentmiklósiak tulajdoni igénnyel is léptek fel, elbirtoklás címén, ami ellen 1656-ban Pálfy Kata ugyancsak tiltakozott a rácszentmiklósiaknak írt levélben, Komárom megye közgyűlése előtt is.

35 Ugyanekkor — ugyancsak Pálfy Kata jogán, annak második férje Tanyi aliter Dienes (később ezen a néven nevezik utódait) Dániel is tulajdoni igénnyel lépett fel, haszonbért követelve a ráckeresztúriaktól és rácszentmiklósiaktól.

30 I. Lipót 1666. évi új adománylevele (nova donatio) elismerte a Pálfy család leányágának mindkét vonala igényjogosultságát, és számos Fejér megyei pusztára, köztük Baracskára, új adományt adott Dienes (Tanyi) Dánielnek és Jánosnak, Pálfy Katalinnak, Sándor Istvánnak, Györgynek és Katalinnak (Sándor Lőrinc és Pálfy Kata gyermekei), végül Megyeri másként Ivány Józsefnek, azon a címen, hogy kétségtelenül birtokában voltak a felsorolt pusztáknak, de a rájuk vonatkozó okleveleik a háborús veszedelmek során elvesztek.

37 Az adománylevél alapján felsorolt adományosokat birtokba is iktatták — természetesen Komáromban, hisz a helyszínre a török miatt nem mehettek.

38 Ez ellen most már Csajághy Gergely és Farkas András (az 1651. évi adományosok), továbbá Dobozi Miklós és Bálint, Eölbey Mihály, Horváth Máté özvegye Mária — István fia és Katalin leánya nevében —, Pató Ferenc, Kovács István, János és Erzsébet, végül Tóth Mihály élt ellentmondással.

39 A per sorsáról nem tudunk. Az új adományosok közül a Sándor-ok és Dienes-ek Pálfy János leánya Katalinnak két házasságából született gyermekei. Megyery alias Ivány szintén a Baracskai Pálfy család leszármazója, Pálfy Balázs leányának Zsófiának baracskai Dezső Ferenccel kötött házasságából származott Dezső János leányának Juditnak férje. Az ellentmondók közül Csajághy és Farkas nyilván az 1651. évi adománylevélre alapította igényét, a többi ellentmondók pedig alkalmasint kajászószentpéteriek, akik igényüket arra alapították, hogy a török uralom alatt Baracskapuszta Kajászószentpéterhez tartozott, és most már magukénak vélték. Ölbey 1663 óta zálog-