Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

állandó bizottmánynak tagja lett Baracskáról Cserna Károly, Csontos Sándor, Dienes Gábor, Domonkos Imre Kandó József, Papp Gábor, Somogyi Elek, Somogyi Vince, Szőke Ferenc, Szőke János és Szüts Pál.

150 Persze szinte valamennyien a régi közbirtokosok közül valók. De a még mindig pusztának minősülő helységet, nyilván a sok szavazójogosult nemes miatt egyben választókerületi székhellyé is tették,

151 így a júniusi választási küzdelem központjává vált. Ekkor még inkább a közrend megőrzése céljából volt szükséges a nemzetőrség megalakítása. Baracskán 90 főt írtak össze nemzetőrnek. Javarészük 19 és 28 év közötti fiatalember, de húsz 30 és 40 év közötti, és 29 40 éven felüli is volt köztük, éspedig az idősek között is minden rendűrangú ember, birtokostól a református prédikátoron át lakatosig. Beírták közéjük a papon kívül a tanító-káplánt, Hollóssy Károly főszolgabírót és 2 izraelita házalót. Közülük 39 a birtokos nemes, de nyilván az önkéntesek között is akadt ilyen, pl. a 39 éves Szűcs Ignác. 11 az iparos, mester és legény egyaránt, és 15 az izraelita. A 19 önkéntes közül 9 izraelita. A vezetés persze a régi közbirtokosok kezében maradt, kapitány Kandó József, főhadnagy Szüts Antal, alhadnagy Szőke János, őrmester Csontos Sándor lett. De a tizedesek közé Sándor Istvánon és Sámuelen kívül bekerült Morgenstern Hermán izraelita kereskedő is.

152 De hozott a helység anyagi áldozatot is. Október 1-én a tüzérség vontatására 24 felszerszámozott lovat, köteleket és 5 kétlovas kocsit adtak.

153 A schwechati csatában elesett Hermán Mihály ugyan kajászószentpéteri lakos volt, de szülei Baracskán éltek, és a háború egyetlen kenyérkeresőjüktől fosztotta meg őket.

15

'

1 Az 1848 szeptemberi, Jellasics elleni harc elkerülte ugyan Baracskát, bár eredetileg Móga a Baracska mögötti dombokon akarta felvenni a harcot, abban a reményben, hogy így a visszavonuló Görgey dandár biztosítja a bal szárnyát, utóbb mégis a Pákozd melletti magaslaton foglalt állást. A pákozdi csata után azonban, mialatt Jellacsics Székesfehérvárra vonult Móga a honvédséget Baracska mögé vonta vissza.

lob Elkerülte a helység a közvetlen harcot három hónappal később is. Eredetileg a visszavonuló Perczel Mór december utolsó napjaiban a Baracska mögötti magaslatra kívánt visszavonulni, itt egyesült vele a Zrínyi csapat egy százada is, de Kossuth levelének hatása alatt december 29-én Mórnál ütközetet fogadott el, mely szerencsétlenül végződött.'

511 1849. augusztus 9-ről 10-re virradó éjszaka Cserna Károly baracskai közbirtokos kezdeményezésére, messze az osztrák fősereg mögött a szabadságharc végnapjaiban meg akarták támadni, Baracskáról kiindulva a Martonvásárott tartózkodó horvátokat, akik sok magyar foglyot őriztek. Mezey József kajászószentpéteri jegyző fel is fegyverzett vagy 30 embert és elindultak, de késedelmesen, így a csapat útközben feloszlott, Mezeyt a császáriak elfogták, elítélték és főbelőtték.

157 A szabadságharc bukása után következő osztrák elnyomás két dologban is kedvezett Baracskának. Először is községgé szervezték, mert most már nem volt érdemes tartani a közbirtokosságnak sem a „puszta" jogállapotot, a kormány különben sem kedvezett a közbirtosoknak, sőt elvileg már most Baracskához csatolták az addig teljesen önálló Szentivánpusztát (Kajászószentiván, amit némelyek Felsőszentivánnak is neveztek, de ezt hamarosan elhagyták, mert ezt a nevet más helység viselte).

108 Másrészt nagyot lendített a község gazdasági lehetőségein az ötvenes évek második