Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska

A puszta gazdasági életéről úgyszólván semmit sem tudunk. A közbirtokosok közül egyiknek sem volt akkora birtoka, hogy gazdasági iratai fennmaradtak volna, alkalmasint ilyenek nem is igen készültek. Egyetlen adat egy elbocsájtott juhász panaszából származik, eszerint Szüts Lászlónak 1776-ban 1000 juha volt.

108 Gr. Szapáry Péter 1760-ban határpert indított a közbirtokosok ellen,

109 egy későbbi Szapáry 1805-ben egy új útvonal miatt került nézeteltérésbe a baracskai közbirtokosokkal,"

0 1814ben Baracska és Ráckeresztúr között új határki jelölésre, határhalmok hányatására került sor, mert a ráckeresztúriak azzal vádolták a baracskai közbirtokosokat, hogy földjeik egy részét elszántották, sőt az elszántott részeket körül is árkolták.

111 A nem nemesek állatállományáról egyetlen adat van 1774-ből. Ahhoz képest, hogy a település még mennyire kicsi volt, és hogy nem nemes lakói legfejjebb kettő kivételével mind zsellérek és cselédek voltak, az állatállomány meglepően nagy volt, 12 ökörből, 12 tehénből, 1 tinóból, 40 lóból, 8 egy éven felüli sertésből és 85 birkából állott.

m Különösen a lovak száma elgondolkoztató. Úgy látszik, az akkor még túlnyomórészt állattartó gazdálkodást folytató közbirtokosok csordásai, csikósai, juhászai saját állatokat is legeltethettek az uraság csordájában stb. Amint a település megnőtt, a létéhez elengedhetetlen, belső szükségletet ellátó kisipar is kialakult. II. József korában 6 kézművest írtak össze, 1828-ban már 24 iparost. Közülük 11 takács, 4—4 kovács és csizmadia, 1—1 pedig pék, cipész, szabó, szűcs és lakatos volt.

111 Aránylag nagy szám csak a takácsoké, de ezek is valószínűleg csak télen dolgoztak, inkább háziipari jelleggel. 1739-ben még Szüts Péter és Gellért György, mint földesurak egyedül léptek fel a református oratórium védelmében.

114 1750-ben a veszprémi püspök is egyedül Szüts Pált, mint földesurat jelentette fel, hogy református prédikátort tart."

J De 1738-ban a megye kiküldöttei a református iskola ügyében már 5 nemes úrral (Gellért Györggyel és Péterrel, Szőke Péterrel, Szüts Péterrel és Oláh Józseffel) tárgyaltak, és ez az 5 férfi, mint testület tagadta meg az oratórium kulcsának átadását.

110 1760-ban már a közbirtokosság nevében eljáró Hollósy János adta bérbe a baracskai belső kocsmát, avagy ahogy azt Baracskán rendszerint nevezték ,,csapot". 1772-ben az ugyancsak baracskai kocsmát bérbeadó Szüts Péter magát már a közbirtokosság kurátorának nevezte, hasonlóképpen az 1777-ben a mészárszéket bérbeadó Kocsi-Horváth Ferenc.

ul 1807-ben a Dienes leszármazók egyezsége alkalmasint csak ennek az ágnak meghatalmazottjává tette meg Töltéssy Istvánt, aki a kocsmabevételeket bevette és a közköltségekre fordítandó kiadásokkal is elszámolt."

8 Az 1814. évi egyesség a Sándor és Dienes ágban közösen választandó kurátor kötelességévé tette a kocsmák feletti felügyeletet, azok jövedelmének beszedését és az arról való elszámolást."

9 Az 1798-ban a Pálfy és a Szüts, valamint Gellért leszármazók között létrejött egyezség nem egy egyént nevezett meg a közös jövedelmek kezelőjének, hanem úgy látszik valami testületre gondol, melyben az elszámolásnál a Sándor ág két tagja is legyen jelen.

10 Valamilyen személyes vezetés is alakult ki, mert 1817-ben Roboz Sándor, mint a baracskai közbirtokosság inspektora, Kis-Gyöngyösi József pedig annak gazdája jelent meg a határjáráson.

11 Ez a gazdasági tevékenység jövede-