Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska
A Pálfy Örökösök azonban ebbe most már nem akartak belenyugodni. Először 1722-ben próbálták meg az eladást megsemmisíttetni, Baracskát és más pusztákat maguknak visszaszerezni. A felperesek — most már újabb leányágak bekapcsolódásával Dienes János, István és Péter, Kajdácsi István, Magas György, Mészáros István, Nitray István, Sahing István, Sárközy István, Sándor István, György és Lőrinc. Közülük többről nem is tudjuk, hogy kapcsolódtak a Baracskai Pálfy családhoz, de rokonnak, a Pálfyak leányági leszármazójának vallották magukat. Perüket kevéssé kilátásosnak látták, ezért azzal az ígérettel bízták meg a per vitelével Zichy Ádám Bács megyei alispánt, hogy ha a pert megnyeri, a peresített puszták kétharmadát neki adják át/" Több, mint egy évtizedes pereskedés után, azonban 1735-ben kénytelenek voltak a győri káptalan előtt igényeikről ünnepélyesen lemondani, a pert megszüntetni, a Szüts és Gellért család birtokbaiktatása elleni ellentmondásaikat, egyéb tiltakozásaikat, és az időközben másokkal kötött adásvételi szerződéseiket semmissé nyilvánítani. Ennek fejében azonban kaptak a Szüts és Gellért családtól 600 Ft-ot. 56 A fizetés valószínűleg földben történt meg, így lett 1754-ben a Szütsök és Gellértek mellet a Sándor és a Töltéssy család 2—2 tagja is birtokos. 57 Alig múlt el néhány év, 1739-ben újból fellépett Töltéssy Ádám, András és Kata (Dienes Dániel és Pálfy Kata unokái), Gajdácsi István és Erzsébet (ugyancsak Sándor Lőrinc és Pálfy Kata leányági unokái), visszakövetelve a Szütsökre és Gellértekre átruházott összes pusztákat. Ezúttal Szamosközy Péterffy Jánost és nejét Pongrác Évát bízták meg a per vitelével, átengedve nekik az összes igényelt birtokokat. Ha a birtokot maguk kívánnák kézbevenni, nekik helységenként 1000 Ft-ot, és minden telek után 50 Ft-ot fizetnek/ 8 A Gellért és Szüts család tiltakozására azonban már a következő években kénytelenek voltak kijelenteni, hogy ez a megbízás nem vonatkozik Baracskára és Jégházára, mert azokat átengedték a Gellért és Szüts családnak;' 0 Ilyen körülmények között természetes, hogy 1738-ban a megyei hatóság is a Gellért és Szüts családot ismerte el a puszta földesurának. (i0 1779-ben a Sándor leszármazók újabb pert indítottak az 1735. évi egyezség megsemmisítése iránt. Keresetüket a kir. Kúria 1783-ban elutasította. 1795-ben ezt az ítéletet perújítással kívánták hatályon kívül helyeztetni, de 1798-ban aránylag előnyös egyezséget kötöttek a Szüts és Gellért leszármazókkal. Az 1735. évi egyeséget hatályban tartották, a pert megszüntették, vállalták a Sándor leszármazók, hogy ha még egy új pert indítanak, azonnal patvarkodás (jogtalan és alaptalan perlekedés) vétségében marasztalják el őket. Viszont a Gellért és Szüts örökösök fizetnek a Pálfy leszármazóknak 3000 forintot, felmérik a pusztát, és annak egynyolcadát átadják a Sándor és Dienes örökösöknek. E részre vonatkozólag semmi jogot maguknak fenn nem tartanak. A regale jogokat (kocsma, mészárszék stb.) közösen hasznosítják, annak jövedelmét a közös kiadásokra fordítják. Ezek számadásánál a Sándor és Dienes leszármazók két képviselője is legyen jelen, de ők külön kocsmát, mészárszéket nem tartanak/ 1
