Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Bodmér

30 év között (25,3

n

/o). Ha tehát a gyermekhalandóságot is beleszámítva az átlagos életkor alacsony volt is, a felnőttek között aránylag sokan éltek meg magas életkort. III. Település szempontjából a helység a reformkorban kevéssé nőtt. A házak száma kevéssé gyarapodott. II. József korában 56 házat,

00 1850-ben 76 házat írtak össze.

01 A gyarapodás majdnem hét évtized alatt 36 %. A lélekszám alakulását pontosabban tudjuk követni. II. József korában 340 főt kitevő lakosság 1830-ra 446-ra nőtt, majd 1850-re 393-ra csökkent, 1857-re tovább csökkenve 390 lett.

02 1838-ban összesen 189 nem nemest írtak össze, ekkor tehát — az 1830-as adatok alapján számítva a nemesség létszáma 257 lehetett. Az 1830. évi lakosságból 354 református (79%), 64 katolikus (13%), 19 evangélikus (4,3%), 9 izraelita (2%).

63 Nyilvánvaló tehát, hogy a nem nemes lakosság java része (alkalmasint a közbirtokosok) szintén református, de akadt a közbirtokosok között is nem református, ment Zámbó — másként Szentmihályi — azzal az indoklással mért bort (noha a compossessoratus kocsmajogát bérbeadták, a pap eltartására), hogy neki nem kötelessége a papot eltartani.

64 II. József korában egyetlen szilárd anyagból épült nemesi kúriát (Edelhof) találtak benne.

65 Ez nemcsak azt jelentette, hogy a többi nemesi kúriák fából, vályogból vagy tömésfalból készültek, de azt is, hogy a közbirtokosok közül egynek nagyobb vagyona volt, és költségesebb építkezésre is telt neki. A falu patak mellett, részben hegyoldalban épült. Rétjei sárosak, útjai esős időben nagyon rosszak voltak.

05 Esős időben tehát a falu hozzáférhetetlen volt. A közbirtokosságnak egyik fontos vagyontárgya, helyesebben vagyonjoga a kocsma, mészárszék, pálinkafőzés, bolt és malomjog volt, mely a közbirtokosságot mint földesúri testületet illette. Ezt úgy látszik 1789-ben nem kollektíven gyakorolták, mindegyik közbirtokostárs mérhetett bort stb. A református egyházközösség alapítólevele szerint 1789. decemberében elhatározták, hogy ezentúl 100 arany vinculum (kötbér) terhével senki sem mérhet bort, húst stb., hanem e jogosítványokat bérbe adják és a bérjövedelmet a templom fenntartására és a pap fizetésére fordítják.

00 1793-ban tényleg bérbeadták a regálejogokat a malomjog kivételével évi 140 Ft-ért Neszkovics Ádám fehérvári lakosnak. Ekkor még kocsmaház sem volt a faluban, Neszkovics évi 50 Ft-ért bérelt házat kocsma céljára. A 100 Ft kötbért a bérleti szerződésben is hangsúlyozták. Neszkovics azonban már a következő évben panaszt tett a megyegyűlésen, hogy Reddesics és Zámbó, más néven Szentmihályi úr a szerződés ellenére bort és pálinkát árult. A kiküldött szolgabíró egyezséget hozott létre, melynek értelmében a közbirtokosság magához váltotta Zámbó részét, ezentúl aki mégis bort mérne, ahányszor mér, anynyiszor 12 Ft bírságot fizet. Reddesi azt állította, házánál az ő tudta nélkül történt a borkimérés, ezen az alapon a bírságtól mentesült.

67 Vájjon Zámbó—Szentmihályi egész birtokrészét váltották-e meg, az iratból nem derül ki. Mindenesetre emellett szól, hogy 1843-ig a nemesi összeírásban nem szerepelt. A húskimérési jog bérbeadását azonban nem vet-