Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok

Végeredményben: I. csoportban igénylő II. csoportban igénylő III. csoportban igénylő 6 fő, kapott 24 fő, kapott 5 fő, kapott 4 fő, 12 fő, 3 fő Összes igénylő: 35 fő, kapott 19 fő A terv szerint házhelyek céljára egészségügyi, községfejlesztési és hozzáférhetőségi szempontból az ingatlanok a következő sorrendben veendők igénybe: I. Kenesey Aladárnak az országút keleti oldalán lévő fundusából 600 nszögöl 1 házhely II. Énekes Pálnak az országút keleti oldalán lévő fundusából 600 nszögöl 2 házhely III. Énekes Pálnak az országút nyugati oldalán lévő 58 folyó öl földjéből 30 f.öl 2 házhely IV. Róna Árminnak az országút nyugati oldalán lévő 2175 nszöles fundusából 4 házhely V. Schrikker Imrének az országút keleti oldalán lévő fundusából, a Csikóállásból a Tekeresbe vezető útig 160 folyó öl 10 házhely VI. Schriker Imrének az országút nyugati oldalán a Tekeresi út meletti tere 2 házhely VII. Szabó Jánosnak az országút nyugati oldalán lévő telkének 90 folyó öl részlete 9 házhely Összesen:

279 30 házhely A kishaszonbérletbe jelentkezők 3 csoportjába mindenkit felvettek. Az I. csoportban felírt özv. Sebők Jánosné sz. Kovács Erzsébet igény jogosultságát meg is állapították, de a gyűlésen jelenlévő Róna Ármin felajánlotta, hogy igényét részes földdel kielégíti. — Mindhárom csoportban a többi összeírt egyén igényjogosultsága nem volt megállapítható, mert mint aratásra leszerződött munkások valamenyien nagyobb területű részes munkát vállaltak, mint amekkorát a rendelet 14. §-a engedélyez. A községnek régi panasza volt a közlegelő hiánya. 1911-ben elhatározták, hogy Kenessey Aladár szántóföldjéből a Széles csapás mellett 30 holdat megvesznek erre a célra, 640 K/magyar hold vételárért. Részben a legeltetési díjakból, részben a F. M. által nyújtott államsegélyből akarták kifizetni.

280 1 9 1 3-ban a F. M. 500 K államsegélyt helyezett kilátásba.

281 A kérdés akkor nem oldódott meg, mert 1922-ben felmerült, hogy közlegelő céljára a vitézi szék tulajdonát képező „Káptalani kis puszta" felelne meg legjobban.

282 A község eléggé szűkös állatenyésztésében igen nagy gond volt a jó apaállatok révén a megfelelő fajták biztosítása. ,,A községnek nincs talpalatnyi földje, hogy takarmányt termesszen, a pásztornak konvenciós földet adjon." Ezért a földbirtokreform alkalmával 3 kh szántóföldet igényeltek apaállattartás céljára. A vételárat Schrikker Imre és Schrikker Sándor adóját kivéve, — mert ők tartanak apaállatot — az összes állami adóra pótadóban vetették ki.

283 Ebből a területből 2 kh-at Czeider Lajosnak, 1 kh-at Schrikker Imrének adott át a község, hogy ennek fejében vállalják a község részére az apaállattartást.

284