Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Takáts Endre – Várnai Tamás: Balatonbozsok
választ. 212 A mi Istvánunk 1908—1926-ig volt a község bírója. Utána mint közgyám, majd képviselőtestületi tag vett részt a község vezetésében. Utána Czeider ^ajos következett, akinek az 1925-ös Gazdacímtár szerint 101 kh szántóföldje, 2 kh kertje, 1 kh rétje, 1 kh nádasa, 1 kh adózatlan területe, összesen 106 kh birtoka volt. 213 A képviselőtestületnek egyik virilis tagja. Az 1935-ös Gazdacímtárban már nem szerepel. Utána 1940-ben F. Kovács Lajost választották meg községi bírónak. A község 1909—1918-ig — az éves zárszámadások alapján — 4000 K körül ingadozó pénzügyi kerettel gazdálkodott. A későbbiek során ez természetesen sokat változott. A községnek két kocsmajoga van. Bérlői Bak Adolf és Krausz Vilmos. m 1914. évben Bak Adolf 500 K, Krausz Gyula korlátolt kimérő 432 K átalányösszegben egyezett ki a községgel, mert az évek óta tartó rossz termések miatt a borárak emelkedtek, a fogyasztás csökkent. 215 1922-ben a Balatonbozsoki Fogy. és Értékesítő Szövetkezet részére italmérési engedély megadását kérte a község. 210 1936-ban a községben két korlátlan italmérés volt: Bak Pál kocsmája és a „Hangya". A községen keresztülhaladó kocsiknak, melyek Várpalotáról meszet, a Bakonyból faszenet szállítottak a megye alsó részébe, Fejér, Tolna, Somogy megyékbe, kedvelt megszálló helye Balatonbozsok volt. ezért a képviselőtestület az italmérések számának 2-ről 3-ra való felemelését egyhangúlag véleményezte Balázs Gyula bozsoki kisbirtokos részére. 217 A regalejog megváltása alkalmával a község a kincstártól kapott egy 1600 K-s kötvényt, melynek évenkénti 72 K kamatát állandóan tőkésítette takarékpénztári betétkönyvben. Ez az összeg 1926. dec. 31-én 4340 papír K-t tett ki, 1928-ban az értéke 35 fillér volt. Ekkor a „Regálé alapot" a képv. testület megszüntette, a 35 fillért a községi pénztárba bevételezték. 218 A borfogyasztási adót a kincstár részére mindig a község szedette be úgy, hogy az elöljáróság az italmérőkkel és a fogyasztókkal egyezséget kötött l-l évre a fogy. adó megváltására bizonyos összegben. Ebből a kincstárnak fizetendő megváltási összeget levonta, s ez a maradvány, valamint a kincstár által visszatérített kezelési jutalék lett volna a köszég haszna. Azonban a kincstár által visszatérített öszeg a közs. bíró és jegyző fizetése lett az adókezelésért. 219 1910-től a község állapítota meg, hogy a fogyasztókkal ill. italmérőkkel mekkora összegben hajlandó kiegyezni. Egy férfi családtag esetén 1 K, egynél több után 3 K volt családonként az átalánydíj. Ki nem egyezett egyének 5 K-t fizettek. 220 1 9 1 5-től az italmérők a kimért mennyiség után adóztak, a termelőkkel, magánfogyasztókkal átalányösszegben egyeztek ki. 221 1924. június 1-től a fogy.-adó egészben a községet illette. Ennek szabályszerű kezelésére két képv. test. tagot bíztak meg a befolyó jövedelem 10%-áért. 222 1 9 3 9-ben hivatalvizsgálat alkalmával a felsőbb hatóságok kifogásolták a fogy. adó kezelését. Az állam azért engedte át a községnek, hogy ezáltal a pótadójuk csökkenthető legyen. Szerintük a termelőkkel is a fogyasztott mennyiség után fizettessenek. — H. bíró javaslatára megtartották a módszert, mert a község lakói 90%-ban a Hangyánál szerzik be italszükségleteiket, termelőtől igen kis mennyiségben vásárolnak, úgy, hogy az átalánydíj még kedvezőbb, mint ha a fogyasztott mennyiség után fizetnének. 223
