Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

felállított kórház ápoltjainak és a bujkálásból most előkerülő magyar katonaszökevények élelmezéséről is. Mindezt úgyszólván a frontvonalban hajtották végre, mert a németek Bicskétől nyugatra visszavonultak ugyan, de a szovjet erők nem üldözték erélyesen őket, mert számukra az észak felé való előnyomulás, Esztergom elérése, a 2. Ukrán Fronttal való kapcsolat felvétele és ezzel a Budapest körüli gyűr6 teljes bezárása volt a fontos feladat, amit sikerrel teljesítettek is. 1944. december 31-én a németek elhatározták a Budapest felé való ellentámadást, és pedig a front északi részén, a Duna és Bicske között, ahol ugyan a hegyes terep a páncélosok alkalmazását az utakra szorította, de ahol — német vélemény szerint — a Vörös Hadsereg még nem épített ki erős állásokat, mint Székesfehérvár és a Balaton között. 1945. január 1-én Komárom felől megindult a IV. SS páncéloshadtest támadása. E hadtest jobb szárnyán az 5. Wiking páncéloshadosztály feladata volt Ácstól Tatán és Tarjánon keresztül Bicskére támadni. Január 4-én a Wiking hadosztály jobb szárnyának támadása Tatabányától délre elakadt, de a bal szárny elérte a Bicskétől nyugatra 5 km-re fekvő falut. Ott azonban erős szovjet páncéltörő ágyú reteszállás tartotta fel őket. Január 5-én a Wiking hadosztályhoz tartozó Germania ezred Bicskétől 3 km-re északkeletre elérte a Bicske—mányi utat, a további előretörésüket azonban a szovjet erők elhárították. Január 6-án ugyanez a német csapat Bicskétől nyugatra átlépte a vasútvonalat, de Bicskét, ahol a szovjet erők fő ellenállási vonalat építettek ki, nem tudta elfoglalni. Ezzel a német erők északi szárnyának támadási lendülete ki is fulladt, mert a németek tartalékaikat kénytelenek voltak a Duna bal partjára átdobni, ahol a 2. Ukrán Front sikeresen támadott Komárom felé. Január 8-án a szovjet csapatok is erőket vontak el Bicskéről, hogy azokat Székesfehérvárnál vessék be, de a németek bicskei támadását ez sem tette lehetővé, mert január 12-én a németek a IV. SS páncéloshadtestet is elvonták innen, hogy az új támadási tervüknek megfelelően Székesfehérvár és a Balaton között vessék be, átmenetileg sikerrel. A szovjet csapatok a meggyengült német arcvonal ellen támadást indítottak, de ennek célja inkább a figyelemelvonás volt, a Székesfehérvár—balatoni vonaltól. A Vörös Hadsereg sem tudott itt nagyobb erőket bevetni, így a németek itt tartani tudták a január 5-én elért vonalat. Most már a Vörös Hadsereg csapatainak sem az volt fontos, hogy Bicskétől nyugat felé űzzék a németeket, január 26-án Bicskétől Lovasberényen át dél felé indítottak páncélos támadást, az Ercsiig és Adonyig előretört németek bekerítése céljából. így Bicskénél január közepén megmerevedett az arcvonal. Még március 14-én is megerősítették a Bicskével szemben álló német erőket, mert a Székesfehérvár és a Balaton között megindított német támadást ellensúlyozó szovjet támadásra számítottak Bicskénél. Meglátásuk alapjában véve helyes volt, e napokban Bicskére vonult fel a 9. szovjet gárdahadsereg és innen támadt nyugat felé. A német ellenállást gyorsan legyőzték, és a hadjárat március 23-ra Fejér megye egész területének felszabadításával végződött.

613 Bicske már majd egy hónapja közvetlenül a Vörös Hadsereg frontja mögött volt, sokszor segítséget adva a szovjet hadseregnek élelemmel, szállítóeszközökkel, járművekkel, amiért Apajev szovjet őrnagy köszönetet is mondott a községnek. Január 22-én azonban az említett szovjet parancsnok egyrészt a polgári lakosság életének kímélése végett, másrészt a fő