Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske
A bicskeiek az I. világháborúban a 17. és 69. székesfehérvári gyalogezredben, kevesebben a 10. közös huszárezredben szolgáltak, és a háború során 280-nál többen vesztették életüket. Az itthonmaradottak élete is egyre nehezebbé vált. Nagyon sok lósorozás, állatbeszolgáltatás, terménybeszolgáltatás terhelte a gazdálkodókat, de különösen súlyossá vált a szegénysorsúak itthon maradt családtagjainak helyzete.A földet az asszonyoknak és a sokszor még serdületlen gyermekeknek kellett megművelni úgy, ahogy tudták. A napszámosok családtagjai kaptak ugyan hadisegélyt, de ennek mennyisége a folytonos és erőteljes áremelkedések következtében messze elmaradt a létminimumtól. 521 Az áremelkedésre jellemző, hogy a községi képviselőtestület 1918. szeptember 12-én a villanyáram fogyasztási díját duplájára emelte. Ez ellen hiába tiltakozott, majd fellebbezett több képviselőtestületi tag. 522 A bevonultak többsége gazdasági cseléd és napszámos, valamint a három nagykereskedőnek és négy nagyobb ipari üzemnek alkalmazottja volt. Elég sok bicskei lakos akkor már a fővárosban dolgozott. A szegénységen — tehát a lakosság többségén — éhezés és elkeseredettség vett erőt. A helyi lap, a Bicske és Vidéke, bár a kispolgárság orgánuma volt, nem igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. Szerkesztője a 48-as ellenzéki Horváth Jenő, nem szűnt meg követelni a békét, amit ugyan legtöbb helyi újság megtett, de a sorok között a társadalmi változások szükségességét is megcsillogtatta. Az 1918. évi őszirózsás forradalom híre a bejáró dolgozók útján már a forradalom napján eljutott Bicskére, így nevember elsején itt is megalakult a helyi Nemzeti Tanács, amely azonnal polgárőrséget alakított és ez a csendőrséggel együtt beszedte a köteléken kívüli, özönvízszerűén hazatérő katonáktól a fegyvert. így a közrendet és közbiztonságot a katonatanács közreműködésével sikerült fenntartani. A nemzetőrség létszáma november 15-re elérte a 250 főt. November 3-án népgyűlést tartottak Bicskén. Ezen elsősorban kiküldötteket választottak Batthyány Gyula földbirtokos és Horváth Jenő, a liberális lapszerkesztő személyében, hogy ők Budapestre utazva érintkezésbe lépjenek a Nemzeti Tanáccsal. Ugyanekkor közfelkiáltással újraválasztották a helyi Nemzeti Tanácsot. Elnöke Batthyány Gyula földbirtokos, lett, közélelmezési bizottságának elnöke pedig Prockl Gyula tanító. A katonatanács elnöke a később szocialista Páter Jenő lett. Ez irányítása alá vonta a nemzetőrséget is. A szerkesztő azonban kimaradt a Nemzeti Tanácsból, ami fájdalmat okozott neki, bár ezt a lapban szépen szövegezte. A Nemzeti Tanács november 6-i ülésén gondoskodni kívánt az ínségesekről. E célból elhatározta Práger Eáe bőrkereskedőnél 2000 pár bakancs és 5000 pár cipőre való nyersanyag lefoglalását. Ugyancsak elhatározta, hogy az üzletekben lévő fűszer és rövidáru készletet jegyek ellenében kiosztja az ínségesek között. Kiküldöttei végigjárták a pusztákat, annak ellenőrzésére, hogy a nagybirtokosok a beszolgáltatási kötelezettséget teljesítik-e. Fischojf Iziáor mesterbereki nagybirtokost fel is jelentették a cséplés halogatása miatt. A földművelésügyi miniszter erélyes intézkedésére a cséplést a község végeztette el, toborzott munkásokkal. A kicsépelt 20 vagon gabonát — a cselédbér kivételével — be is vitette Bicskére, közellátás céljara.
