Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Balázs László – Degré Alajos: Bicske

Szart kiválthassa, további zálogba adja 850 aranyforintért először mar­thonosi Pesthyény Gergely országbírónak, majd másodszor 1538-ban (a szentkereszt feltalálásának ünnepe utáni hét második napján) a fehérvári keresztesek előtt kewendi Székely Lukácsnak, Ormosd örökös urának, s azután pedig véglegesen eladja 1539. dec. 13-án (boldog Luca mártír nap­ján) szintén 850 aranyforintért szintén Székely Lukácsnak, akit a budai káptalan be is vezet a birtokba az eladás 3. napján. Az 1538. évi zálogba­adás napján az érdekelt és szomszédos birtokos nemesek között ott találjuk Bykchéről Anderka Andrást és Porkoláb Györgyöt is. 70 * De nemcsak a birtokállapotok zavarosak ebben az időben, de az egés.? ország állapota is. — A mohácsi csata után a török feljött Budáig, Eszter­gomig. — Hogy a török a Budára vezető főútvonal mellett a váli völgyön, s Bicskén keresztül tovább a Szent LászZó-pataka mentén a régi főútvonalon elmegy egészen Pusztamaróiig, mindenütt rabolva és pusztítva, abból is láthatjuk, hogy nemcsak Dobozi Mihály és hitvese, Farnosi Ilona töröktől megölt nemesek dobozi, ill. farnosi birto­kát adományozza el mindjárt az 1527. évben, mint akik után utód nem maradt' 1 , de több hasonló sorsot ért dobozi és baracskai nemes birtokát is, mint akik után szintén nem maradt utód.' 2, S Pusztamarótnál pe­dig a menekülőkből a szekérvártól körülvett és védelmezett helyen — az egykorú híradások szerint — annyian haltak meg, mint Mohácsnál.' 1 Bicskét is felégethette a török, de nem pusztult el végleg: lakosai elmene­külhettek a körülötte levő erdőségekbe, s felégetett házaikat hamarosan lakhatóvá teszik, ezt abból is sejthetjük, hogy a birtok 1539-ben 850 aranyforintot ért. 7 ' 1 A török rendszeressé váló hadbavonulása azonban mégis súlyosan érintheti Bicskét, ámbár adataink nincsenek rá, ezt joggal mégis feltételezhetjük. — 1543-ban Achmed pasa elfoglalja és teljesen le­rombolja Tata várát. Az ezt követő években Tata többször is gazdát cserél, hogy azután 1562-től a 15 éves háború kezdetéig (1591-ig) magyar kézen maradjon. De Bicske ott van a hódoltság szélén. 75 Helyzete homályos, sem a királyi összeírások, sem a törökdefterek nem szólnak róla sem 1546-ban, sem 1559—62-ben, amikor pedig a környező falvakat a török defterek már adó alá veszik. 76 Csak az 1580/81. évi török adóösszeírások szólnak róla, hogy Bicskén 16 családfő van. Az 1463. évi névsorból egyetlen csa­ládi név ugyanaz: az 1463. évi Kun Miklós és Antal mellett 1580-ban Kun Gergely. A többiek elmenekültek, vagy elvesztek. Sáska-család tovább élt azután folytonosan Tabajdon, de Bicskén már nem. A 16 lakos neve ekkor a következő: Lábadi Gergely, Vas Pál, Lábadi Antal, Kun Gergely, Nagy Miklós, Borda Mihály, Bálint Gergely, Somogyi András, Tóth András, Lábadi Imre, Marton Bálint, Varsáni János, Somogyi Máté, Kása Tamás, Hangadó Gergely, Szőke Tamás. — A nevek a származás helyét mutat­ják; ezt tekintve a 3 Somogy megyei Lábodról, kettő magából Somogyból nevezett családfő — a lakosság 1/3 része, — a délvidékről folyamatosan északra vonulók vándorlását jelentik a magyarságnak. Ez a 16 család nem nagyon tehetős, mert a családok után fizetendő fej-, vagy kapuadó 50 akcse, összesen 800 akcse mellett csak 205 akcsét fizetnek a török földes­úrnak (5 kila búza után 70 akcsét, 10 kila kétszeres búza után 80 akcsét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom