Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)

Községtörténeti tanulmányok - Hetényi István: Besnyő

Az így alakult egységes tagolatlan lösztakarta táblás felszínt napjainkban az antropogén tevékenység által jelentősen módosított talajeróziós folyamatok formálják. A denudációs táblás felszín a Mezőföld mérsékelten száraz, mérsékelten forró nyarú területei közé tartozik, ahol júniusban és júliusban gyakori az aszályos időjárás. A nyári meleggel (nyári félév középhőmérséklete 17—17,5 °C, a bőséges napsugárzással (tenyészidőszak napsütése 1450—1500 óra) és a szűkös csapadékkal (520—550 mm) szoros összefüggésben a területet jelentős vízhiány jellemzi, melynek értéke évi átlagban 125—150 mm között mozog. A súlyos vízhiány megmutatkozik a felszíni és felszín alatti vizek szegénységében is. Felszíni vízfolyása egyáltalán nincs, mélyen elhelyezkedő (7—10 m) csekély talajvize a Váli-völgy felé áramlik. Termékeny mezőségi talaját az utóbbi évtizedekben a talajerózió erősen pusztítja. Kenyeres Gergely, Komárom vármegyének egyik szolgabírája 1644. november 18-án határjárást tartott. Erről a nyolc tanú jelenlétében történt bejárásról készült írásos feljegyzésben is szerepel Besnyő neve. ,,1644. november 18-án Én Kenyeres Gergely Nemes Komárom Vármegyének Szolgabírája helyettesként magam mellé véve Szent Péteren lakó Betzei Mihály uramat, mentünk ki vizsgálatot tartani Nevezetes Vitézlő, mostani helyettes Vice-Ispány Királyszegi János úr engedélye mellett Nemes Dienes Danielis az ő kegyelme Házas Társa Pálfi Kata asszony és több érdekelt atyafiak kérésére és tettünk inquisitiot a Deutrumnak rendi szerint... 1. tanú: Gyúrón lakó Gergely Diák, 2. tanú: Kotsis Lőrincz, 3. tanú: Gyúrón lakó Betzei György, 4. tanú: Szentpéteren lakó Mészáros Tamás, 5. tanú: Verebén lakó Somogyi Albert, 6. tanú: Sukorón lakó Dómján Albert, 7. tanú: Sukorón lakó: Gulyás Balázs, 8. tanú: Ácsán lakó Kovács János. Tárgy: Besnyő és Széplak közti határjárás."

1 Az egykori település, akárcsak a szomszédos Ercsi a Dombay család földesúri birtoka volt. Dombay Pál halála után Ercsi falu, valamint Aggszentpéter és Újfalu aliter Bessenyő mint elhagyott puszták a koronára szálltak. 1650. szeptember 9-én ezt a területet III. Ferdinánd hűséges szolgálataiért Szapáry Péternek adományozta.

2 Hat év múltán fordul elő hivatalos papíron ismét Besnyő neve. Az alkalmat az szolgáltatta, hogy Komárom vármegye szeptember 4-i és december 18-i közgyűlése előtt Horváth Máté tiltakozott amiatt, hogy Jégháza, Ráckereszúr és Besnyő lakói a baracskai határban jogtalanul legeltették állataikat.

3 A határok kérdése később a törököket is foglalkoztatta. 1665-ben Hazzán budai ispálya Danyel deák iváncsai földesúrhoz írt levelet, melyben iváncsai birtokának határjeleit a következők szerint tüntette fel: „B e sny ő felé a Dunaparton egy kő a Határa, ismét a két falu Besnyő és Iváncsa között egy nagy magas hányás, Szabócsa (későbbi Pusztaszabolcs) felől vagyon egy nagy kő, három lik van rajta, a három lik három falu Határja, Besnyő, Szabócsa és Iváncsa.'"

1