Fejér Megyei Történeti Évkönyv 14. (Székesfehérvár, 1980)
Községtörténeti tanulmányok - Degré Alajos: Baracska
mezőgazdaságban dolgozott iparban dolgozott közlekedésben és kereskedelemben közszolgálatban 760 fő (82 %) 68 fő ( 7,2%) 54 fő ( 5,7%) 26 fő ( 2,7%) A faluban igen nagy volt a nincstelen, szegénysorsúak száma. 1863ban még 257 birtokos családdal (ide számították a volt házas zsellért is) csak 124 birtoktalan család állt szemben. 2 " 1 ' a pontosabb felmérés már 1869-ben 234 cselédet és 164 napszámost vett számba. 21 " 1931-ben a nagy gazdasági válság idején 495 ellátatlant vettek számításba, ebből 332 mezőgazdasági földmunkás, 61 ipari és kereskedelmi alkalmazott, 102 pedig törpebirtokos. 2 " Pedig a gazdasági cselédeket itt nem is vették számba, hisz azok ellátása, ha hitványul is, a cselédi konvencióból biztosítva volt. 1927-ben csak a Dreher uradalomnak 92 cselédje volt. 212 Ez érthetővé teszi a baracskai szegényeknek a munkásmozgalomban való részvételét. 1906 június végén Dreher Antal baracskai birtokán, kedvezőbb munkabér elérése céljából az aratók sztrájkba léptek. A békéltetési tárgyalás részbeni eredménnyel járt, de 40-en nem voltak hajlandók felvenni a munkát. Ezeket letartóztatták, és szerződésszegés címén 30—30 napi elzárásra ítélték. Számuk lassanként felszaporodott, mert 1906. július 5-én 54 letartóztatottat bocsátottak el a székesfehérvári ügyészségi fogházból, azzal a feltétellel, hogy az aratást az eredeti megállapodás szerint folytatják. 213 Ez azonban csak az egyik jele volt a baracskai szegényparasztság szervezkedésének. 1907-ben megalakították a Földmunkás Egyletet. Az egylet már ez évben két gyűlést tartott Baracskán, de a másodikat a főszolgabíró azonnal betiltotta. 21 '* További szervezkedésről nincs adat, de ez érthető, mert tudjuk, hogy az 1906 közepén hivatalba lépett koalíciós kormány milyen keményen üldözte a szocialista szervezkedést, azzal az ürüggyel, hogy a szociáldemokraták a törvényen kívüli darabont kormányt támogatták. De a forrongó hangulatot, a feszültséget ez a két esemény is jelzi. A falu eredetileg szétszórt nemesi kúriákból, illetve házcsoportokból épült, amelyekben a rokonok és zselléreik egymás melett laktak. A házcsoportok között nedves, vizenyős rétek voltak. Úgy, hogy amikor az 1920-as földreform során egy ilyen „beltelket" parcelláztak házhelynek, nem akadt rá igénylő a nedvessége miatt. A beltelek így is legtöbb helyen vizenyős volt, és a vert- vagy (mórfalú) gyenge alapozású házak falai még a főutcákon is átnedvesedtek. Egyik 1930 táján össze is dőlt. Ugyanekkor életveszélyessé vált és ki kellett üríteni a községi szegényházat is, úgyhogy a község által elhelyezett 5 munkaképtelen szegényt a magánházakba kellett szétosztani. 1932-ben új szegényházat építettek, részben a Tejszövetkezet költségén, úgy, hogy a Tejszövetkezet (tejértékesítő) is ugyanebben az épületben nyert elhelyezést. A nedves falak között élők sorában leküzdhetetlenül terjedt a tüdőbaj, de a vérbajnak is sok áldozata volt. 1930-ban a község önálló községi orvosi állást rendszeresített (addig a martonvásári körorvoshoz tartozott, akinek fizetéséhez Baracska is hozzájárult). 1932-ben orvosi lakássá a volt óvoda épületét alakították át, mert az óvodát az állam 1931-ben anyagi okokból bezárta. Persze a tüdőbajon az orvos sem tudott segíteni. 215 A község földrajzi nevei címén nagyjából a már említett külterületi lakott helyeket szokták felsorolni (Gellértvölgy, Gábánvölgy, Kishalom,
