Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

A forradalom eseményei ezek után szép csendben folytak le. A szabadságharc legközelebbi eseményét, a móri ütközetet is csak a falut környező dombokról izgulták végig a csernyeiek. A bukás után Csernye a zirci járásba tartozik, melynek méltóságos főszolgabírója Dőry Gábor, aki 1849. október 9-én kiadott rendeletében elrendelte, hogy „bár az úrbéri szolgálatok és papi tizedek örökre eltöröltettek, mindazonáltal minden egyéb törvények, melyek a kir. kisebb haszonvételekről az úrbéri állományhoz nem tartozó szőlők és földekről járó szolgálatokat és fizetéseket tárgyalnák, éppségben tartatnak." Ugyancikkor az is közhírré tétetik, hogy „netán az utasok az útlevelek hiánya miatt kellemetlenségnek tétessenek ki, közhírré tétetik, hogy senki útlevél nélkül ne utazzék, hanem a megyebeli közelebb eső helységek, a helybeli elöljáróság, távoleső helyiségekbe és külmegyékbe, de az ország és hozzá csatolt részein belül a járásbeli főbírák által kiadható útlevelekkel magát mindenki ellátni és ezen útleveleket az útjába eső cs. kir. állomáson a parancsnok által láttamoztatni el ne mulassza". Útlevelet a helységek elöljárói legfeljebb három hónapra adhattak. Ha a háború nem is, az orosz hadsereg által behurcolt kolerajárvány eljutott a faluba, és 1849. június 3-tól számított negyedév alatt 13 halálozást okozott. Országszerte nagy port vert fel a Libényi-féle merénylet híre. A bécsi udvari körök ezt még fokozták intézkedéseikkel, hogy az alattvalók részvétét a jelentéktelenül sérült császár felé irányítsák. Udvari kezdeményezésre hódoló szövegű nyomtatványokat terjesztettek német és magyar nyelven 1 forint 36 krajcáros áron. Egy császári főherceg pedig gyűjtést indított a meg is épült fogadalmi templomra azzal az ígérettel, hogy aki öt forintnál többet adakozik, annak neve „illetékes helyen" megemlíttetik/

1 1853-ban férfi örökös nélkül meghal Zichy István gróf. Elhunytával megszűnt az az erő, mely ezt a vidéket háromszáz éven át megtartotta a família birtokában. Dolosdpuszta még az ötvenes évek elején egy nemesi család, a Békeffyek tulajdonába került. Ez idő tájt a másik ág, amelyik Súr községet és a csernyeiek által irtott Gyónt és Mécsért birtokolta, itteni és dunaalmási ingatlanait eladta a Bécs melletti Klosterneuburgban székelő kanonok rendnek. A Csernyéhez tartozó Inota és Sikátor puszták után egyelőre még a Bécsben lakó özvegy fizeti az adót, de nemsokára Zichy Terézia kezével gróf Waldstein János birtokába jutnak. Waldstein Széchenyi István barátja és politikai fegyvertársa volt, aki az inotapusztai szénkibúvást megkísérelte 1863-ban a szápári bányát üzemben tartó tőkésekkel műveltetni, de azok nem tartották érdemesnek.

5 1855-ben újra jelentkezik a kolera: augusztus közepétől számított egy hónap alatt hatvan ember életét oltotta ki. Az anyakönyvek tanúsága szerint 1855-ben 174, 1856-ban 95 és 1857-ben 100 halálozás volt.

(i A sokat meghurcolt csernyei földek még egyszer az úrbéri bíróság elé kerülnek, hogy a község értelmiségének legelőjárandósága kiadásra kerüljön. Egyezség folytán a lelkész 1, a két mester és a jegyző 1/2—1/2 jobbágy teleknek megfelelő részt kapott. 1862. augusztus 16-án nagy veszedelem éri a községet. A felső falu végén kigyullad egy ház. A tűz átterjedt a szomszédságra. A tűzoltó szerszámok használhatatlanok, a szomszéd falu tűzoltói hamarabb ott van-