Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

törvény vagy megyei statútum nem is volt, csak szokásjogon alapult, ez pedig a földesúr mindenkori szükségletéhez igazodott. Miután Mária Terézia nem tudta rávenni a földesurakat az önkéntes adózásra, hogy a „szegény adófizető köznép", ahogy ekkoron a jobbágyokat nevezni szokták, fizetőképességét biztosítsa, 1767-ben kiadta az úrbéri rendeletet, A bizottság 1768 áprilisában jelent meg Csernyén, hogy a gróf kasznárjának jelenlétében, a jobbágyok bevallása alapján összeírja a kezükön levő uradalmi földeket, valamint az azokat terhelő szolgáltatásokat. A minden felsőbb intézkedéssel szemben bizalmatlan jobbágyok földjeik egy részét elhllgatták, ami azután nem kerülvén bele az urbáriumba, az uradalom földjét gyarapította. Már 1770-et írtak, mire elkészült és a királyné jóváhagyása után visszakerült az urbárium, hogy a jobbágyok előtt kihirdették. Eszerint az általuk kiirtott hatalmas területből mindössze 820 hold lett telki birtokuk, a többi az uradalom kezén maradt. Ebből 41 hold volt a beltelek, amiből 29 hold a telkes gazdáké és 12 hold a házas zselléreké. A 159 hold rétből 135 hold jutott a telkeseknek, és 24 a zselléreknek. A telkesek száma 84 volt, de közülük egy sem ütötte meg az egészhelyes mértéket; egy háromfertályos volt és öt félhelyen felüli. A 203 zsellér közül 159 lakott a maga házában. Mikor ezt a jobbágyok megtudták, ellentmondtak az urbáriumnak, kérve visszahelyezésüket régi szerződésükhöz. De kérelmüket a vármegye elutasította azzal, hogy szerződéseik elavultak. Zichy István gróf 1769-ben meghalt. Három fia maradt; az 1751-ben született Ferenc, az 1753-ban született Károly és az 1755-ben született István gróf. Ferenc gróf 1775. április 8-án a következő szerződést adta a csernyeieknek: ,,Vázsonykői gróf Zichy Ferenc Palotának, Oroszvárnak és Szentmiklósnak örökös ura, Felséges császárné és apostoli királyi Asszonyunknak valóságos kamarása és a felséges magyar kamarának tanácsosa úgy is mint kedves testvéreimnek curatora és közös jószágunknak administrátora adom tudtára mindeneknek akiknek illik, hogy tekintetes nemes Veszprém vármegyében fekvő Fél-Dolosd, Sikátor és Inota nevezetű pusztáinkon mindennemű szántóföldek, rétek, káposzta, kender és kukorica alá való földek, úgy nem különben gyümölcsös kertek, legelő-mező vagyis pascuum iránt Csernye helységünkben, mely fönt említett Veszprém vármegyében fekszik, lakó jobbágyainkkal léptem a következő contractusra, úgy mint: Először. Megnevezett sikátori, féldolosdi és inotai pusztáinkon levő mindennemű szántóföldeket, réteket, káposzta, kender és kukorica alá való földeket hasonló képpen gyümölcsös kerteket adom árendába azon csernyei jobbágyoknak egyedül, kik ekkoráig is a megírt pusztákon szántóföldeket, réteket, káposzta, kender és kukorica alá való földeket bírtak, a pascumot pedig ugyan megnevezett pusztán az egész csernyei községnek árendába engedem. Másodszor. Mivel említett csernyei jobbágyok maguk azon könyörögtek és instáltak, hogy a most megnevezett sikátori, féldolosdi és inotai pusztákon levő szántóföldek, rétek, úgy káposztás, kender és kukorica alá való földek, azok okra való nézve, közülük némelyik sokat, másik pedig igen keveset bír, újra közöttük fölosztassanak, ilyetén instantiájukat meg-