Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Farkas Gábor: Alap
és Salamon György 1525 magyar holdat, valamint Salamon János 1658,5 magyar holdat (azaz 3183,5 magyar holdat) — birtokoltak. A harmadik harmad Salamon Farkas kezében 3262,5 magyar hold terjedelmű volt. 57 1824-ben határvita támadt az alapi közbirtokosok és a rétszilasiak között. Megyei deputáció járja be a két puszta közötti határt, jeleket tűztek ki, •és határhalmok létesítését határozták el. Érdekes a négyes határhalom meghatározás, mely szerint ott északról a mindszentpusztai, nyári napnyugatról a szentmiklósi, téli napkeletről az alapi, déli és dél-nyugatról pedig a rétszilasi határok találkoznak. Alapról a közbirtokosságot Salamon Zsigmond és többi társa, gazdatisztek és ispánok képviselték, a rétszilasiakat Pázmándi Dienes, azután Huszár Gábor, Mészöly László közbirtokosok, de a pusztát jól ismerő pásztorok is — többek között Boros János gulyás — részt vettek. A nyolcadik és kilencedik határhalom létesítésénél szóváltás is támadt, mert az alapiak azt a rétszilasi legelő felé, az eredetitől jóval beljebb akarták emelni. Végül is a nyolcadikat a Leány-tó északi partján létesítették, majd a Leány-tó száraz medrébe a kilencediket is felhányták. Összesen tizenöt határhalmot emeltek a két puszta között. Megszemlélték még a tomposi töltésen levő híd keleti szélén álló határkövet is, amely az alapi, cecei, rétszilasi határ találkozását jelezte. Ezt a határjelet a küldöttség rendben találta. 58 1825-ben Alsóalapon elrendezték az Alsóalapról Alsószentivánra és a Tolna megyei Kéren keresztül Paksra vezető utak kiinduló helyét. Az utak ugyanis a Denkovich telken, tehát magántulajdonban levő területen találkoztak, melyet még az alsóalapi út is keresztülszelt. Bajzáth György főszolgabíró, Kolosváry Pál táblabíró, azután a megyei földmérő az „osztályos térkép" szerint új nyomvonalat jelöltek ki az utaknak. 59 1828-ban a nemesi összeírás alkalmával 48 közbirtokost írtak össze a két Alapon. Ezek zömét a Salamon családok tették ki, melyek családfői a következők: Salamon Ignác, ifj. Salamon Ignác, Salamon Imre, Salamon Sándor, Salamon Miklós, Salamon Pál, Salamon János, Salamon Lajos, Salamon Antal, Salamon Ferenc, Salamon György, Salamon Imre, Salamon Elek, Salamon Zsigmond, Salamon András, Salamon Pálné és báró Salamon Mihály; azután Borsitzky György, Borsitzky József, Zlinszky Imre, Horváth Ignác, Horváth Gábor, Horváth Zsigmond, Horváth Miklós, Horváth Sándor, Horváth Ferenc, Ambrózy Mihály, Ambrózy János,. Loktsánszky Ignác, Loktsánszky Antal, Loktsánszky János, Mikus Imre, Schnierer Antal, Borowszky József, Puha Mihály, Kováts Mihály, Sáfár János, Sáfár András, Kónya István, Molnár Ferenc, Heinrichffy Ferenc, Heinrichffy Ignác, Radványi Ádám, Komjáthy István, Tóth Imre, Tóth Zsigmond és Bontz Mihály. 60 Alap határa tehát egyre aprózódott. 1831-ben Salamon Antal 200 holdat adott el Haáder György táblabírónak 9600 pengő forintért. 61 A lányok is örököltek, és ezek a birtokok végleg kicsúsztak a Salamonok kezéből. 1761-ben Salamon Ferenc alapi birtokát teljes egészében három leányára hagyta. 62 Más családok pedig a fiúág számára igyekeznek megmenteni a vagyont. 1830-ban Salamon Ignácné (született farádi Vörös Anna) férje adósságának kifizetése végett eladta Zala megyei birtokait. Ezzel megmentette az alapi vagyont, amelyet a fiúág örökölt. 63 1830-ban a két Alap-pusztán és a tanyákon 1524 lélek élt. Felekezeti megoszlásuk: 78% r. kat., 14% református, 4,5% izraelita, 3,5% evangélikus. 64 Egyházi anyakönyvezés 1828—1895 között a következő helyeken történt: a reformátusokat Cecén,
