Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

ALAP Űtifaluból keletkezett több utcás, szalagtelkes település a Sárbogárdirög DNy-i peremén. A község az őssárvíz lesüllyedt hordalékkúpjának árvízmentes belső peremén települ 107 m tengerszint feletti magasságban. A községhatár (4831 ha) Ny felé a Rétszilasi-1 apósra nyílik, K felé pedig lealacsonyodó löszplatóra terjed ki. Központi belterülete 464 ha. A község területének Ny-i részét a jégkorszak folyamán (alsó- és középső pleisztocén) az Őssárvíz hálózta be, s a hordalékanyagával (iszap, homok, apró kavics) azt jelentősen feltöltötte. A jégkorszak végén (újpleisztocén) az ősfolyó Ny felé vándorolt, s szárazulattá vált hordalékkúpja a fiatal kéregmozgások hatására lesüllyedt. Legmélyebbre került a Rétszilasi-lapos. Bár a hordalékkúp felszínét a posztglaciális időben vastag (5—10 m) lejtőtörmelékes, homokos, löszös üledék fedte be, morfológiai arculata napjainkban is az Őssárvíz nyomait őrzi. Tagolatlan felszínét élő és elsorvadt holtágak, morotvatavak, mésziszapos képződményekkel kitöltött lefolyástalan és rossz lefolyású lapos mélyedések, szilzes laposok és szivárgó erek hálózták be. A községhatár K felé erősen kibillent, DNy-i irányban fokozatosan lealacsonyodó löszplatóra terjed ki. Átlagos tengerszint feletti magassága 140 m. Vastag lösztakaróval (18—30 m) borított, tagolatlan felszínének egyhangúságát csak a löszdolinák sűrű elterjedése teszi némileg változatossá. Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlatát túlnyomóan derült nyári időjárás (felhőzet évi átlaga 50—55%, a borult napok évi száma 80—100), bőséges napsütés (évi összege 2000 óra), magas nyári hőmérséklet (július középhőmérséklete 21—21,5 °C) és szűkös csapadék (560—580 mm) jellemzi. Uralkodó szele az ÉNy-i. Az egykor árvízjárta terület ma felszíni vízfolyásokban nagyon szegény. Időszakosan csordogáló kicsiny vízfolyásainál természetes állóvizei (8,8 ha) is jelentősebbek, de aszályos nyári időjáráskor rendszerint azok is kiszáradnak. A lesüllyedt hordalékkúp kellő mennyiségű talajvizet tartalmaz. A 103—105 m tengerszint feletti magasságú szinteket összefüggő talajvíztükör jellemzi. Átlagos mélysége 2—4 m a felszín alatt. A kibillent löszplatót és az árvízmentes magas felszíneket mindenfelé jó termékenységű mezőségi talajok (mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom) borítják, az ártereken és a rossz lefolyású vizenyős laposokon pedig réti talajok (réti talaj, öntés réti talaj) és szikes talajok (réti szolonyec) terjedtek el.

1