Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

Kling József 1889—1945 Kling József a Fejér megyei Kálóz községben 1889. június 20-án született. Apja Kling András kézműves-iparos, anyja Pál Erzsébet. A szülőket korán elvesztette. Egy testvére, Rózsa ugyancsak Kalózon élt. A szülők halála után a Kling testvérek gyámokhoz kerültek. Kling József Székesfehérváron Pál József cipészmesternél, anyai nagybátyjánál talált otthonra, ahol cipész mesterséget tanult. A tanoncszerződést 1902. szeptember 7-én kötötték meg, melyben a gyám tanoncának teljes ellátását vállalta. Kling József ügyes kezű iparos lett. Tanulmányait, mestermunkáját jó eredménnyel végezte, ill. készítette el és 1905. szeptember 4-én lett cipészsegéd. A munkásmozgalommal az ifjú Kling József még tanonc éveiben találkozott. 1902. december 7-én alakították meg a székesfehérvári bőripari munkások szakegyletüket, ami a szakszervezeti mozgalom elindítója lett. A bőripari szakmákban a munkásviszonyok és a szociális helyzet igen kedvezőtlen volt. Ezt jelzi az a tény is, hogy a szakegyleti gyűlésen több mint 300 bőripari munkás jelent meg, akik többek között Pintér Károly felszólalását is hallgatták. A gyűlésen izzó hangulat uralkodott és azt a városi rendőrség alkapitánya be is tiltotta. Ennek ellenére a bőripari munkások szakegyletének alapszabályai életbe léptek és a szakegyleti mozgalom szervezetten bontakozott ki. Ennek a kezdeti szervezkedésnek tanúja volt az alig néhány hónapja cipészinassá lett Kling József is. A szakszervezeti mozgalom a városban széles méreteket öltött, egymás után alakultak meg a többi ipari szakmák szakszervezetei is. Amikor Kling József cipészsegéd lett (16 esztendős korában), a városban a politikai küzdelem a tetőpontjára érkezett. A munkásmozgalommal történő korai megismerkedése, majd bekapcsolódása a szakszervezeti tevékenységbe, meghatározta későbbi sorsát. Éveken át, 1905—1912 között dolgozott a fővárosban, ahol a mozgalom vezetőivel is közeli kapcsolatba került. 1912. március 28-tól, katonai szolgálatának letöltése után hamarosan kitört az első világháború. Fiatalon került a tűz vonalba, majd orosz hadifogságba. Székesfehérváron 1919 elején tűnik fel ismét, amikor a Munkástanács tagjaként részt vett a forradalmi akciókban. Tagja a Munkástanács 32-es bizottságának, amely a baloldali megmozdulásokat irányította. 1919. február 3-áról 4-ére virradóra részt vett azon a munkástanácsi ülésen, melyen a város proletariátusa — az ellenforradalmi felhívás