Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Adony

ADONY Az adonyi peremsüllyedék keleti szegélyén, a Duna mellékágának jobb partján települ, 100 m tengerszint feletti magasságban. A 80 km

2-nyi kiterjedésű peremi öblözet az utolsó jégkorszakban süllyedő terület volt, melyet a Duna töltött fel. A folyam idősebb új pleisztocén homokos, kavicsos hordaléka 5—10 m mélységben települ, felszínét holocén öntésanyag (homok, iszap, agyag, iszapos homok stb.) borítja. A peremsüllyedéket mintegy 10 000 évvel ezelőtt hagyta el a Duna. A szárazulattá vált alluviális felszín egy alacsony (3—5 m) és egy magas (6—7 m) ártéri szintre tagolódik. Az ártéri szintek egyenletes, asztalsima felszínét csordogáló erek, fokok és rossz lefolyású vizenyős területek hálózzák be. A község határának (6105 ha) jelentős része is az ártéri szintekre terjed ki. Központi belterülete (330 ha) mellett jelentős külterületi lakóhely (Alsócikola, Tóth-tanyák, Dajai tanyák, Lívia-major, János-major, Sánc-puszta, Szentmihálypuszta, Szőlő-hegy, Űtőrház, Vasúti őrházak, Adony vasútállomás) is tartozik hozzá. Éghajlatának legjellemzőbb vonása a meleg, száraz, mérsékelten forró nyár és a csapadékszegénység. A megye legszárazabb területei közé tartozik, átlagos évi csapadékmennyisége mindössze 523 mm. A peremsüllyedék talaj- és rétegvízben viszonylag gazdag, felszíni vízfolyásokban szegény. A községtől 4,5 km-re északra torkollik a Dunába az egyesült Váliés Szent-László-víz, amely Észak-Mezőföld vízfolyásait gyűjti össze. Sokévi átlagos középvízhozama csekély. A község határát jó termékenységű mezőségi (csernozjom, réti csernozjom) és öntéstalajok (réti talaj, öntés réti talaj, csernozjomosodó réti talaj) borítják, melynek egy részén színvonalas öntözéses gazdálkodás folyik. Erdeinek (165 ha) többsége ártéri ligeterdő. Az Odon alakban 1333 óta adatolható helységnév a település alapítójának,

1 első birtokosának, vagy nevezetes lakosának nevéből keletkezett, ősi magyar helynévadási módon, mindenféle képző hozzáadása nélkül. Az alapjául szolgáló régi magyar Odún személynév az 1200 körüli évekből mutatható ki. Valószínűleg az ad igéből jött létre, -n, -ny képzővel, vö. bizony, vagyon. A községhez tartozó Szentmihálypuszta 1457 óta fordul elő a forrásokban.'

2 A helységnév azzal kapcsolatos, hogy az itteni templomnak Szent Mihály arkangyal volt a védőszentje. Az Alsócikola helynév Chykoalya (olvasd: Cikóalja) alakban 1457-ben bukkan fel.

3 Az elsődleges Cikóalja névváltozat egy Cikónak hívott magaslati helyre utal. A Cikó helynév etimológiailag összetartozik a Bonyhádtól