Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

Egy nagyüzem telephelyévé vált, de technikailag is, termelési volumenben is fejlődött. 1950-ben újra megnyitották a megkezdett, de abbahagyott Tivadar tárnát és ez 1957-ig termelt. Űj szénlelőmezőt tártak fel 1957-ben az András-lejtősaknáról. Ennek korszerű biztosítást is építettek, folyamatosan gépesítették és 1969-ig működött. Az 1952-ben nyitott Farkaskuti lejtősakna csak 1955-ig üzemelt, de ez alatt 61 ezer tonna szenet termelt. A Béke lejtősaknát 1952-ben gyengébb minőségű szén feltárására nyitották. Benne 1957-ben tűz támadt, de azt sikerült lokalizálni. Nagyobb gondot okozott a vízbetörés, ezt nehezebben tudták kiszivattyúzni. 1972ben ennek az aknának szénlelő helye is kimerült. Az Ottó-tárna csak 1955 —1957-ig üzemelt. A KISZ lejtősakna 1957-ben kezdett termelni és 1970ig maradt üzemben. Ezeknek a szénlelőhelyeknek a kimerülésével a kisgyóni termelés megszűnt. 1951-ben központilag készült terv alapján Balinkán is megindult a széntermelés, az új Balinka-akna Mecséren 1951 decemberében kezdett termelni. Az akna gépesítése céljából távvezeték épült Tatabánya—Oroszlánytól, később az Ajkai Erőműtől. Bodajk és Balinka között MÁV szárnyvonal épült, Balinkabányán pedig mechanikus szénosztályozó létesült. Ebben az aknában különösen vízproblémák voltak. Egyik vízbetörés mindjárt 1952-ben, a másik 1964-ben történt. Ez utóbbit nagy küzdelemmel más üzemek segítségével sikerült legyőzni. A biztosítást itt már betonidomkövek beépítésével oldották meg. 1958 és 1965 között második aknát is feltártak Balinkán. A két balinkai akna 11 km

2 szénterület, kb. 22— 26 millió tonna szén kitermelésére létesült. A bruttó termelési érték 1950-ben 22 millió. 1955-ben 160 millió, 1960-ban 342 millió, 1967-ben 512 millió forint volt. Ezután a kisgyóni széntelep kimerülésével a termelési érték valamivel csökkent. 1948. január 1-én a bányaüzemnél 721 tagú szakszervezeti csoport működött. 1948. május 11-én 81 fővel alakult meg az MDP. Már 1950-től kezdve Balinkabányán számos szociális létesítményt hoztak létre, így 1200 személyes fürdőt, orvosi rendelőt, fizikoterápiás gyógyítórészleggel, 16 kétszobás lakást. Ezek azért épültek Balinkán,, mert ekkor már világos volt, hogy a kisgyóni bányaművelés meg fog szűnni. A nagy bányászlakótelepet viszont Bodajkon építették fel, köztük két 3 emeletes és 2 kétemeletes lakóházat, 210 férőhelyes munkásszállót. De Bakonycsernyén is épültek új bányászházak, mert a bányászok egy része onnan járt Balinkára. Mindhárom telepen sporttelep is létesült. A kisgyóni és balinkai bányánál foglalkoztatottak száma 1950-ben 1008, 1960-ban 2482. 1967-ben 2598, 1969ben 2228 volt. 98%-uk szakszervezeti tag. Persze, ennyi bányaművelő nem kerülhetett ki a község lakosságából, a nagy betelepüléssel együtt sem. Sokan utaznak naponta ide a környékbeli községekből, főleg Bodajkról és Bakonycsernyéről, de más falukból is. A munkások szállítását nagy gonddal és költséggel oldották meg. Az üzem kilencszer nyerte el az élüzem címet. A nők számára Bodajkon gyapjúmosó és szövőgyár üzemegységet telepítettek, mely 1966-ban 13 nődolgozóval kezdte munkáját. Számuk 1969-re 570-re emelkedett.

257