Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Aranyné Magyar Zsuzsanna – Degré Alajos: Balinka (Mecsér, Eszény, Gyón)

Ö a tatabányai bányászszakszervezettől kölcsönzött néhány jó könyvet. 1944. január 21-én azonban internálták Sprőder Györgyöt, utóbb Marjanek Dorscher Ferencet, Bodó Nándort és Bugyács Antalt is letartóztatták. Hogy hol és mikor vesztették életüket, arról nincs adat, közülük csak Bugyács Antal tért haza 1945 közepén Sachsenhausenból.~

:{:! Elhurcoltatásukat Kisgyónon emlékmű örökítette meg. X. A felszabadító Vörös Hadsereg dél felől érkező csapatai 1944. december 22-én indultak harcba Székesfehérvárért és azt december 23-án éjfél után fel is szabadították. A németek itt korábban ellentámadást terveztek, december 14-én 3 német ,.párduc" alakulat 23 szerelvénye érkezett Várpalota—Iszkaszentgyörgy—Csákberény—Pusztavám térségébe, a 6. német páncélos hadosztály 44 szerelvénye pedig Hajmáskérre, illetve Szentgálra, de december 15-én a második ukrán front csapatai a Duna bal partján átkeltek az Ipolyon, így a német páncélos alakulatokat oda kellett átdobni. Ezzel a Vörös Hadsereg Fehérvárnál erőfölénybe került, és több irányú támadást tudott indítani, így december 26-án Székesfehérvárról északnyugatra, Komárom felé a móri völgyben is. December 29-re Mórig értek el, ott azonban a németek megállították őket. Bodajk, mely mindössze 5 km-re fekszik Balinkától, a szovjet csapatok kezére került. 1945. január 1-én a szovjet 4. gárdahadsereg ismét Mór irányába támadott, de a német csapatok védve a tőlük északra, Komáromtól Esztergom felé a Duna mentén támadó német erők hátát, ezt a támadást meg tudták állítani. Január 6-án a Duna mellett Budapest irányában indított német támadás Esztergomon túl elakadt, de Mórnál most már nagyobb német erők (4. lovashadosztály, 1. páncélos hadosztály, 3., 23. gyaloghadosztály) indultak támadásra, ezek január 8-án elfoglalták Mohát, 11-én Zámolyt is. Balinkán ekkor tehát harc nem folyt, de környékén nagy német erők gyülekeztek, és ha csak oldalvédek is, többször keresztül vonultak a falun. Mikor azonban a németek január 22-én visszafoglalták Székesfehérvárt, Balinka a német vonalak mögött ismét távolabb került a fronttól. 1945. március 6-án az utolsó nagy német támadás Székesfehérvártól délre a város és a Balaton között indult. Ez azonban március 13-ra kifulladt. A várható szovjet ellentámadás feltartóztatására a németek a Mór és Moha közötti fővédővonal mögött 10—12 km-re a Balinka és Várpalota közötti szakaszon második védőövet hoztak létre tábori erődítésekkel. Március 18-án pedig, amikor a németek Fehérvár és Mór között már nem tudtak védekezni, az 1. SS páncélos hadtestet küldték támadásra Várpalotán, Isztiméren, Balinkán át Bodajk felé. Ugyanezen a napon azonban Tolbuchin, az ukrán front parancsnoka a 9. szovjet gárdahadsereghez (parancsnoka Kravcsenkó vezérezredes) tartozó 5. gárda harckocsi hadtestnek adott parancsot arra, hogy Mohán, Csurgón, Bodajkon át Isztimér, Bakonykuti és Balinka felé támadva induljon Zirc felé. Ez a hadtest március 19-én reggel elfoglalta Bodajkot és Isztimért. Balinka és Bakonykuti