Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Vadász Géza: Bakonysárkány

viselte a határjárás alkalmával. Valószínű, hogy a kezdetben magyar lakosú Sárkány első telepesei a környező falvakból érkeztek. A határjárók a Sárkányt Apostagtól elválasztó ároktól indultak el útjukra, majd Dobos-puszta felé haladtak. Miután elérték a Mórról Ette felé vezető utat, K felé fordulva egy régi, elhagyott út alkotta a határt. DK-i irányban egy bizonyos tóhoz érkeztek, amelyet Szarvas-Förtés-nék mondanak, majd a Hankuth-ere nevű völgyön át mentek tovább, elhaladva a Hankuth forrás mellett.

26 A második út Kethelytől vezetett a móri malmok irányába és a népiesen Pallér réttyé-nek nevezett mezőn át haladt. A határt a továbbiakban a Török Bálinth-ere nevű patakocska és a nép nyelvén Főrtésnek mondott tavas hely között vonták meg.

27 A két jegyzőkönyvben előforduló „főrtés" szó jelentése: mocsaras, sáros, tavas. Ez az ómagyar kifejezés már előfordult az általunk ismertetett 1193-as keresztes alapító oklevélben is ,,fertes" alakban, de abban az esetben a Somogy megyei Csurgótól ÉNy-ra folydogáló Luckó-patak környékével lehet azonosítani. Érdemes megemlíteni, hogy azon a tájon szintén található egy „Sárkány-gödör". A Velencei-tavat is következetesen „ferteu" szóval jelöli az 1193-as oklevél. 1748-ra a helynév népies (a jegyzőkönyv kifejezései szerint: vulgo, populariter) kiejtésben már „förtés"-nek hangzott és Doboz közelében is társul egymással a két fogalom: Főrtés és Sárkány. Az Aka és Sárkány közötti határ megállapításakor Akarói kiindulva elértek ahhoz a ponthoz,

28 ahol összetalálkozik É felől Nagy-bér, K felől Sárkány, Ny felől pedig Aka határa. Ezen a környéken ekkoriban két szekérút metszi egymást: 1. az Akából Kethelyre vezető út és 2. a Kis-bért Bodajkkal összekötő ún. Rákos vagy Rákász út. Ezután DK felé haladva a Bikakút forrás alatt folytatták tovább útjukat. Ugyanebben az irányban egy kis völgyet érintettek, amelynek neve: Bika-kút völgye. A határ a Büdös kút forrásánál vezetett tovább, majd átmentek a Sárkányból Akára vezető úton. Egy dombon felkapaszkodva elértek a Büdös kút tájéka nevű helyhez. A határ ezen a szakaszon egyenesen futott DK-i irányba a Büdös kút erének mondott völgyig. Kissé K felé fordulva a Csöpögő ér réttye következett. A rét K-i oldalán haladtak tovább és a Csöpögő érnek mondott patakocska táján jártak: ez az erecske a határfolyó. A név új változatát nyújtja az 1788-ban keletkezett kéziratos térkép, amely szerint a Sárkány- és Dobos-puszta közötti határfolyót Csepegő kút eré-nek nevezték, Sárkány Aka felőli határát pedig a Soós ér alkotta.

29 Tovább folytatva a fenti jegyzőkönyv ismertetését, a Csöpögő érről elmondja, hogy a patakocska K-i része felől Dobos-puszta territóriuma, D-i oldalán Timárpuszta területe találkozik össze. Itt fut a határa a Veszprém megyéhez tartozó Akának is. A Mórról Akára vezető út közelében, a K-i oldalon egy völgy helyezkedik el, amelyen át folyik Szároz Imre-ere. Az Aka község és Timár-puszta közötti határ mentén fekszik a Hosszú réth nevű völgy és a Hajdú berek-nek mondott hely is, a Bodajkról Akára vezető út mentén. Amikor Dallmann József bakonysárkányi plébános 1899-ben lemásolta a XVIII. századi anyakönyveket, mottóul a következő Seneca-idézetet írta a névsor elejére: „Az emberiség szakadatlanul szerterajzik; ezen a roppant világon minden nap hoz valami változást: új városokat alapítanak, 18 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 273