Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Degré Alajos: Bakonykúti

évben csak 1 családfő vándorolt ki a tengeren túlra négytagú családjával, de 19 kivándorolt küldött haza családjának összesen 9140 koronát (tehát átlag fejenként 481 koronát). A kivándorlás tehát Kútiból a tengeren túlra már régebben megindult, mégsem öltött ijesztő mértéket, mert a korábban kivándoroltak közül 16 hazatért. Igaz, közülük az egyik újból elment.

78 Az akkor 2165 kat. hold területű községhatárból 1643 kat. holdat elfoglaló nagybirtok 1881-ben még a Zichy-leszármazott, Schláger Jánosné Zichy Paulina birtoka volt. Ö ekkor oly módon igyekezett a községet terhelő súlyos pótadótól (mely az ő birtoka után 180—220 Ft-ot tett ki) megszabadulni, hogy majorját, Kútipusztát el akarta választani a községtől és önálló pusztává nyilváníttatni. Ilyen törekvéseknek a Bach-kor községi közigazgatási jogszabályai kedveztek, de 1871 óta a magyar jogszabályok ilyenek alakítását nem ismerték. Ennek következtében Schlágerné kívánságát a megyei közgyűlés is elutasította. A beadványból kitűnőleg ekkor a volt úrbéreseknek összesen 869 kat. hold birtoka volt, ebből is 100 kat. hold erdő, 253 kat. hold pedig legelő.

70 A grófi család a birtokot hamarosan el is adta, 1893-ban a nagybirtok már a Wolf-testvéreké, 1911-ben Wolf Józsefé, 1927-ben és ezt követőleg 1945-ig Wolf László és dr. Nagy Sándorné Wolf Erzsébet tulajdona volt. A nagybirtok 191 l-re 1268 kat. holdra csökkent és így is maradt 1945-ig. Ebből 382, majd 376 kat. hold volt a szántó, mindössze 2 kat. hold kert, 542 kat. hold legelő, 329 kat. hold erdő, 11 kat. hold pedig terméketlen terület. Jellemző módon a nagybirtok kat. tiszta jövedelme összesen 5743 korona,

80 azaz átlag kat. holdanként 4,53 korona. Igaz, hogy területének majd a fele legelő, negyed része pedig erdő volt, de a kat. tiszta jövedelem így is igen alacsony összegben volt megállapítva. V. Bakonykuti politikai községi szervezete már — mint láttuk — a Bach-korban működött, 1863-ban jegyzőt is alkalmaztak, igaz, hogy az egy személyben tanító is volt.

81 Az 1871-es községi törvény alapján a falu először nagyközséggé kívánt alakulni, de belátta, hogy ez olyan anyagi megterheléssel járt volna, amit a község nem tudott viselni. Ezért a község önként az isztiméri körjegyzőséghez csatlakozott, Guttamásival és Balinkával együtt.

82 Isztimérhez tartozó kisközség maradt 1950-ig. A kis lélekszámú község képviselő-testülete az 1871: XVIII. tc. 37. §-a értelmében 10 tagból állt. Ennek fele ugyan a legtöbb adót fizetőkből (virilisták) került ki, de minthogy egyetlen, legfeljebb kettő (a Wolf testvérek birtoklása idején) nagybirtokos volt a faluban, a legtöbb adót fizetők többsége, 3, illetve 4 tag is a parasztokból került ki. Minthogy pedig 2—3 20 holdon felüli kisbirtokos gazdánál nem volt több a faluban, a képviselőtestület virilista tagjai közül is egy-kettő mindig 20 holdon aluli középparaszt volt. Természetesen a választott tagok is ebből a rétegből kerültek ki, így e réteg érdekei szabtak irányt a képviselő-testület állásfoglalásának. A falu bírái, törvény bírái (helyettes bíró), közgyámjai, pénztárosai és elöljárói (esküdtek) is rendszerint ebből a rétegből kerültek ki. Majdnem