Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Degré Alajos: Bakonykúti
hozzájuk való jogát bizonyítani. 10 A város meghatalmazottja ugyan 1694ben azt állította, hogy a felsorolt faluk, köztük Kúti is, régidő óta a város birtoka volt, csak a török időkben csatolták a palotai várhoz, és tiltakozott a faluk elidegenítése ellen. 11 Ez az állítás azonban a fentiekből kitűnően is megalapozatlan és eredménytelen volt. Fehérvár birtoklása egyébként mind a török háborúk idején, mint 1703-ban csak elméleti jelentőségű volt, mert 1559-ben a falut Palota vár uradalmához számították ugyan, de már ekkor lakatlan puszta volt. 12 A pusztát 1651-ben III. Ferdinánd Lendvay Jánosnak és Farkas Andrásnak adományozta. 13 A birtokba iktatás az adománylevél alapján nyilvánvalóan valami távoli helyen történhetett, hisz a falu helyén a török volt az úr. Lendvay és Farkas András azonban tulajdonosként viselkedett, legalábbis 1696-ban Szapáry Péter azt állította, hogy Kútit és Szentivánt tőlük kapta zálogba. Tőlük nyilván a várpalotai uradalom tartozékaként a Zichyek birtokába került, 14 hogy hogyan és pontosan mikor, arról közelebbi adataink nincsenek, de 1716-tól kezdve a Zichy ek földesurakként viselkedtek. A falu nemcsak 1702-ben, de még 1740-ben is lakatlan puszta. 15 1716-ban azonban már származott belőle jövedelem. 5—6 szekér szénát kaszáltak itt, erdeiben 200 sertést lehetett makkoltatni, legelőjén 200 marha legelhetett. Vetésterülete 150 hold. Igaz, azt nem is állítják, hogy ezt a területet be is vetették. 10 1729-ben a Zichy ek tiltakoztak az ellen, hogy a pusztát az iszkaszentgyörgyi lakosok használják. 17 Első befektetésként 1740-ben Zichy Imre és István juhaklot építettek itt, de azt bérbe adták egy vállalkozó juhásznak, aki évi 200 ft, minden harmadik évben 250 ft haszonbért fizetett. Ekkor már a várpalotai lakosok kendert is ültettek itt, sőt volt némi urasági allodiális szántó is, melyen tavaszit vetettek. 18 A földesúr fő allodiális jövedelme azonban Kútin a XVIII. század második felében is a birkatenyésztés volt, de akkor már az uradalomnak saját juhai voltak, melyeket az ő javára nyírtak, és a konvenciós juhász minden fejős birka után évi 3 meszely vajat, valamint a saját és cselédei szükségletén túli, meg nem határozott mennyiségű túrót és sajtot is a földesúrnak kellett beadjon, sőt, két sertést is hizlalt számára. A juhnyáj nagy lehetett, mert a konvenció értelmében a juhász 200 saját juhát is legeltethette benne. A konvencióban egyebek között szereplő évi 2 q só azt is mutatja, hogy jelentékeny számú alkalmazottja is volt a juhásznak. 10 De Bél Mátyás 1742 táján kelt leírása meg sem említi Kútit a megye lakott helyei között, bár a bakonyi sertésmakkoltatásról szól. 20 Eszerint az az állítás, hogy a falu mint település 1724-ben már létezett, légből kapott. 21 Zichy János és István 1750-ben a Veszprém megyei Bánkról és Teszérről jövő jobbágyoknak engedte meg Isztimér és Kútipuszta megszállását. 22 Ezen az alapon azonban nem történt meg a betelepítés, mert 1758-ban gr. Zichy János Vodicska György, Zavodszki Pál és Viniszliczki György kopcsányi (Nyitra megye) lakosoknak és magukhoz veendő társaiknak engedte meg Kútipuszta betelepítését. Elég részletes szabályozást adott a telepítésről. Telkenként 17 mérőre való földet, rétet ígért a betelepülőknek, szabályozta a költözést, bíró választási jogot adott, de megszabta a szabad évek eltelte után teljesítendő úrbéri szolgáltatást is, amiből a telkek után teljesítendő — Fejér megyében aránylag magas — cenzust (évi 6 ft) kell megemlíteni. 23 A telepesek a megyétől a szükséges
