Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)
Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye
háború között idénybányászat folyt. A bányászokat ősszel felvették, és tavasz elején elküldték őket. A nyári időre csak a karbantartók maradtak vissza. Az összes létszám 80—100 között váltakozott. A világgazdasági válság idején számuk 150-re emelkedett, majd a haditermelésre való átállás idejétől a második világháború befejezéséig számuk 350—400-ra növekedett. A haditermelés idején a bányában egyre jobban nőtt a munkaerő-kereslet, akkor már nemcsak az agrárproletár és törpebirtokos réteg, hanem a kisbirtokos férfiak is munkahelyre találtak. Ez nagy változást idézett elő Bakonycsernye foglalkozási struktúrájában: 1941-ben a keresők 40%-a, az össznépesség 50%-a a bányászat és ipar kategóriájába tartozott. 1 "' A bányászati jogot biztosító szerződés lejártakor újra egyezkedni kellett a vállalatnak a községgel. 1929-ben pl. évi 3600 forintot és 6 vagon szenet vállalt a bánya. 1935-ben a községi képviselőtestület kikötötte, hogy 70—80%-ban bakonycsernyeieket köteles az üzem alkalmazni. Ezt a kötelezettségét a vállalat havonta névjegyzékkel igazolta, amelynek ellenőrzésére a községi képviselőtestület egy öttagú bizottságot választott. J,i A fejlődést előmozdította, hogy 1929-ben a klosterneuburgi kanonokrend nagygyónpusztai területéből 210 házhelyet mértek ki, s az ezekre építkező bányászokért a vállalat vállalt kezességet a móri fakereskedőnél. A népi humor ezeket a házakat „Kényszer utcá"-nak nevezte el. A kisgyóni bányászok keresete ugyan nem érte el a dorogi és a tatabányai bányászok keresetét, de többszöröse volt a mezőgazdaságban szokásos napszámoknak. A bakonycsernyei bányászok sűrűn érintkeztek más vállalatok dolgozóival, s ennek eredményeképpen arra törekedtek, hogy keresetüket azonos színvonalra emeljék. így került sor egyetlen béremelési megmozdulásukra 1930-ban. A sztrájk a szociáldemokrata vezetők árulása folytán kudarcba fulladt, és a sztrájk szervezőit elbocsátották. 17 A sovány és bizonytalan keresetből élő napszámosból, vagy idegen majorságok birkahodályainak szalmáin hányódó summásokból bányászok lettek, kenyerük vastagabb és biztosabb lett ugyan, de életük nem lett könnyebb. Esőben, fagyban vagy rekkenő hőségben, a nap meghatározott órájában el kellett indulniok, hogy a váltáskor pontosan ott legyenek a felolvasóban, ahol a bányamestertől megkapták munkabeosztásukat. Tavasszal pedig feleségük gyakran elébük ment reggelivel és két kapával, hogy az útba eső saját földecskéi segítsék megmunkálni. A bányászközséggé fejlődött Bakonycsernye pedig intézményeiben is gyarapodott. Megalakul a Hangya fogyasztási szövetkezet, székházat épít, benne vegyeskereskedést és kocsmát nyit. Államsegéllyel kultúrtermet ragaszt hozzá 1929-ben. Az Országos Központi Hitelszövetkezet felállítja fiókját, ahol a lakosok kisebb kölcsönöket vehetnek fel. A háború után tömegesen térnek haza Amerikából a kivándoroltak. Van, aki itthon marad, más néhány hónap után visszavándorol. Az itthonmaradtak új színt hoznak az eddig 80%-ban evangélikus és 20%-ban katolikus faluba: az Amerikában megtalálható számtalan vallási szekta különböző árnyalatait. Ez a bomlás főként az evangélikus egyházat érintette. Védekezésül a szektások halottait kizárta a maga temetőjéből, ami községi temető létesítését tette szükségessé. A szektások gyermekeit csak magas tandíj ellenében fogadták be az evangélikus iskolába. Az egyházközség a szeszgyár átalakításakor három tantermesre alakította iskoláját 30 000
