Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Heiczinger János – Lencsés Ferenc: Bakonycsernye

három egész esztendeig, úgy a Tekintetes Vármegyétől, mint az Uraságtól szabadságban lesznek. Azt pedig tudni kell, hogy a vadászat és a fával való kereskedés nem lészen megengedve. A malomtól, ha lesz keleti és meg akarják építeni, esztendőnként egy tallért fizetnek. Melynek nagyobb bizonyságául adtam ezen pecsétes levelemet Palota ut supra. Groff Zichy János. Midőn makk terem, szabad lesz a fogadott disznóknak is a földeiken, viszont a többi makkos pusztáimon csernyei lakosoknak sertéseiket járatni szabad lesz." Tarisznyájában ezzel a levéllel tért haza a nyolc ember a Nyitra vármegye nyugati felébe, a Berencs és Csejte várak tartományaiban levő falvakba. Itt nagy volt a szegénység. A török megszállástól mentes vidéken elszaporodott a nép. Az erdőket már kiirtották, az uradalmak közbirtokosságra aprózódtak fel. Veszendőbe ment a régebben a földesuraktól kapott vallásszabadság is. így a Palotát megjártak hamarosan találtak társakat, kik a Bakony erdőtől nem féltek, hisz addigi földjeiket is a Kárpátok erdeiből irtották. így eshetett meg, hogy a győri evangélikus esperes már 1725-ben megemlíti a csernyei pap nevét és az élet megindulását, a most is meglevő, 1726-ban megkezdett anyakönyv is bizonyítja. 1727-re már a vármegye tudomást vesz róluk, Vigyázó Mátyás pápai szolgabíró ránk maradt levele szerint: „Isten mindnyáj ókkal! Nem tudatik, mi okra nézve első alkalmatoságra is a Tekintetes Vármegye iránt engedetlennek muttátok magatokat csernyeiek. Minapában megüzentem, hogy bejöjjetek a conscriptiora, de mindeddig elmulasztottátok. Még ezen egyúttal parancsolom, hogy bejöjjetek mihamar. Hogy mi fog követni benneteket az engedetlenségért, magatoknak tulajdonítsátok. Csak azt akarom tűnni, ha jöttök avagy sem? Aztán tudom én is, mit kell a nemes Vármegye gyűlésén irántatok proponálnom." Arról, hogy az áttelepültek mit találtak és mit végeztek Csernye pusztán, két régi jegyzőkönyv tájékoztat bennünket, amelyeket a Zichy família és csernyei jobbágyai között 1784-ben keletkezett és a későbbiekben bőven ismertetett pör folyamán a vármegye kiküldött bizottságai környékbeli öreg lakosokkal vetettek fel. Ezek egyikében három csernyei öreg jobbágy szinte azonos szavakkal vallja, hogy „ami Csernyét illeti, annak határát és földjét azon ifjú életének tapasztalatából tudja, hogy kemény bükkös és égeres erdő volt még azon házak helyein is, ahol most ezen csernyei lakosok laknak." A másik jegyzőkönyvben 11, többségükben jásdi jobbágyok vallomása alapján szinte évről évre figyelemmel kísérhetjük azt a hatalmas munkát, amivel az idetelepültek előbb falujuk határát irtották ki, majd a szomszéd pusztákat, beleértve a Fejér megyei Zichy birtokokat is. A jegyzőkönyv szerint 1784-ben Sikátort már másodszor irtották. 1729-re gyermekeik már annyira megszaporodtak, hogy tanítót fogadtak melléjük Stephanides István személyében, aki egyben jegyzőjük is volt. Az írások megőrizték javadalmazását is, miszerint évente az egyházközség 1 1/2 hold őszi és 1 1/2 hold tavaszi gabona munkáját elvégzi az asztagba rakásig, és minden befogóval rendelkező visz neki 1 szekér fát. Fizetése évi 10 forint és 12 forint csizmára. A gyermekek egész évi tanításáért minden gyermek után 1 forint járt neki. De voltak más jöve-