Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

ban a Duna-mellék több — ugyancsak elpusztult — falvával együtt ez a területrész is a Paksy család tulajdonába került. Ekkor már puszta és Zedrek alakban találjuk nevét. A 17. század elején balkáni népek teleped­tek meg az egykori Fejér megyének azokban a falvaiban, melyeket magyar lakói elhagytak. Zedreget 1630 körül telepítik meg szerb népelemekkel, akik a település nevét Szend, Szendre, sőt Szendrich-re torzítják. A 17. századi forrásokban jórészt ezeket az elnevezéseket találni, de a Szedregh név is előfordul.'- A Paksy család azonban a török hatalom megszilárdítása után birtokjogát nem tudta érvényesíteni. Az 1560-as években a palotai várhoz szolgálnak, de a töröknek is. 3 1651-ben az uralkodó Zedreget több faluval és pusztával együtt Csajághy Gergely és Farkas András győri hiva­talnokoknak adja/' A birtok azonban török uralom alatt állott, így a bir­tokba iktatást a helyszínen nem tudták elvégezni. 5 A szerb lakosság a 17. században néhány évtizedre ismét virágzó faluvá tette Zedreget. Erre a település ismételt pusztulása után — amely a törökellenes felszabadító háború idején történt —• emlékeznek szerb lakosok. Eszerint egy Gojkó nevű „rác ember" török martalóccsapatban szolgált. Amikor tőlük meg­szökött, Szendrich nevű faluban szolgált mint tehénpásztor. 0 A 17. század második felétől több tulajdonos váltotta egymást. 1665-ben Csajághy Ger­gely „Szedreg" felét 34 ezüst tallérért elzálogosította Szapáry Péternek, 7 aki még 1696 decemberében is ezen a jogon birtokolja. 8 1702-ben a Paksy család női ága kérelmezi a férfiági birtokokat, melyet az uralkodó 32 ezer forint ellenében át is engedett nekik. 9 Daróczy István ezen a réven jut Zedreg birtokába is, 10 s a 17. század végétől együtt birtokolják Alsó­szentivánnal. Ez is mutatja, hogy Zedreg falu jellege megszűnt és már mint pusztát tartják számon a kincstári emberek is. A környék jobbágy­falvaiból többen kaszáltak ezen a pusztán még a kuruc háborúk előtt, s ezután — a lakosság kipusztulása folytán — Zedreg nevére is alig emlé­keztek a környékbeli emberek. 1723-ban a Lendvay család kezére került, 11 de egy esztendő múltán Lelovich László is donációt nyert a pusztára. Az ajándékozás ellen a Lendvay család tiltakozott, és a birtokba iktatás el is maradt. A Lendvay és Lelovich birtokvita tisztázására még ebben az esz­tendőben Zedreg puszta fekvésére nézve tanúkat hallgattak ki. Kiderült, hogy a falu pusztulása óta eltelt kb. 40 esztendő alatt felnőtt nemzedék már nem emlékezett Zedregre, így rácalmási és cecei embereket hallgat­tak meg. Ezek elmondásából kitűnik, hogy 1725-ben és 1730-ban már egyetlen épület sincs a hajdani Zedreg helyén, s csak sejtik, hogy temp­loma a két magaslat közötti völgyben, illetve az egyik magaslat oldalá­ban, annak napnyugati részén állhatott. A tanúvallomás szerint ott köve­ket, cserepeket és meszet látott egy kaszás ember még a 17. század végén. 12 Ez a törmelék (1730-ban) az alsó- és középszentiváni házakon (birkaaklok és földházak) felül a napkeletre fekvő bodzásbokrokban volt., 13 amelyet később Alsószentiván község temetőkertnek használt. 14 A 19. század köze­péig a lakosság tudatában még élt Zedreg falu egykori léte. 1864-ben a falu bírája, Paczona Gyula azt írja többek között, hogy a település helye hozzávetőlegesen 200 holdas területen a határban megtalálható. A szántó­föld ezen a részen tele van kövekkel, téglákkal. A templom is meghatároz­ható még: „egy kis dombon, hol most a temető van". A templom alapfalai még épek és igen jól kivehetők voltak a faragott kövek. 15 Amikor Károly János — Fejér vármegye történetének neves kutatója — a múlt század 12 Fejér megyei történeti évkönyv 13. 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom