Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

vásárolt tehergépkocsikat, növelték a kertészeteket, gyarapították a szarvasmarha-állományt, sőt a Béke Tszcs-ben egy ménest is tartottak már. A tőkeinvesztálás a Béke tszcs-n valóban lendített, elérték a kitűzött célt. A tagság 1953 után ebben a szövetkezetben elégedett volt, így a gazdaság is általában fejlődött. Az Összetartás Tszcs-t továbbra is a vezetők egyenetlenkedése, a munkafegyelem lazasága, a fegyelemsértők feletti elnézés, azután az eladósodás jellemzi. Az 1956. évi októberi ellenforradalmi események idején a tsz felbomlott, vezetője az események alatt elköltözött a faluból. A Béke Tsz azonban nagyjából szilárd maradt, a tagság egy részéből a kialakult kollektív gazdálkodás szellemét már nem lehetett kiölni.

151 Az alsószentiváni termelőszövetkezeti mozgalom mégis újjászervezésre várt. Okulva az előző évek hiányosságain, a mezőgazdasági életet is a realizmus talajára helyezték. Nem kergettek most már álmokat a tszszervezők sem, nem törekedtek a látszatmegoldásokra. A kollektív gazdálkodás erőltetésének eredményeképpen létrejött tsz-falu tehát nem állta ki a megpróbáltatás heteit. Az 1956. évi ellenforradalom idején a tsz-ekben zavar keletkezett, a vagyon zömét a tagság magával vitte. A szocialista rendszer konszolidálásának napjaiban a tsz-ek újjászervezését el kellett végezni. A volt cselédség, azután az agrárproletariátus egy része a kollektív gazdálkodás folytatása mellett döntött. 1957 februárjában ismét a belső forrongás napjait éli át a lakosság. Az egyéni utat-választó gazdák létük biztosítását a földek visszajuttatásában látták, ezért ezt egyre sürgették is. A községi tanács vb-ülésein ez a téma állandóan szerepelt, ami egymaga is jelzi, hogy a lakosság nagyobb részének fő problémája a kisbirtokos életmódhoz való mielőbbi visszatérés volt. A hatóság ennek a kívánságnak nem is állott ellent, sőt sürgette azt már a politikai nyugalom érdekében is. Másik szempont — a termelés mielőbbi megindítása —, maguktól a gazdáktól indult ki. A földek visszajuttatását a tsz-ek újjászervezésével párhuzamosan végezték el. 1957 február elején még kialakulatlan e tekintetben is a helyzet. A volt cselédség attól tartott, hogy nem lesz alkalom a közös gazdálkodásra. Hamarosan híre érkezett annak, hogy a kormányzat a tsz-ek újjászervezését ösztönzi. Erre indult meg a kollektív gazdaságok reorganizálására való törekvés. A február 11-én tartott vb-ülésen hangzott el az a kijelentés, hogy a földek visszajuttatásával pillanatnyilag várni kell, hisz a tsz-eket most szervezik. Ezen a napon még nem tudták, hogy az egyéni utat választók számára mennyi földet tudnak kimérni, hisz a tsz-tagság új számbavétele ezekben a napokban történt. Február 10. után azonban világossá vált, hogy 228 gazda kíván egyéni gazdálkodást folytatni. Ezek számára a földeket február végéig mérték ki. Földmérő bizottságot létesítettek, amely gyorsan, szakszerűen juttatta vissza az ingatlanokat. A kötelező terménybeszolgáltatás megszüntetése a kisbirtokosok körében nagy ösztönzőt jelentett. Nyúl József tanácselnök több jelentésében írja, hogy a kisbirtokosok 1957 elején igen nagy munkakedvvel álltak neki gazdaságaik reorganizálásához, azután a tavaszi munkának is. Nem kellett a földműveseket felhívni a különböző munkák elvégzésére, mint az előző fél évtizedben volt, végezték maguktól is. A tanácselnök meg is fogalmazta a végrehajtó bizottságnak ezzel kapcsolatos állásfoglalását: ,,A gazdák sokkal jobban tudják, mikor kell a mezőgazdasági munkákat végezni, mint mi, itt az irodában." A munkakedv