Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alsószentiván

A mezőgazdaság tőkés fejlesztésének első évtizedei Alsószentivánban is szemmel látható átalakulást eredményeztek. Ez lemérhető a mezőgazdaság termelési eredményein, azután az alkalmazott technika magasabb szintjén. Megváltozott a lakosság egy részének társadalmi helyzete. A feudális előjogok eltörlésével az eddigi nemesi közbirtokos — ha vagyoni helyzete nem emelte a nagybirtokosok közé — most telkes gazdává lett. A fejlődés igazában a nagybirtokon mérhető le, hisz csak a tőkével rendelkezőknek állott módjukban nagyobb összegeket gazdaságukba fektetni, s ezzel a tagosítást végrehajtani, új gazdasági központokat létesíteni, oda konvenciós cselédséget szerződtetni és eltartani, azután állatokat, gépeket vásárolni. 1860-ban Alsószentivánban 22 közbirtokos volt, akik a határt birtokolták. Kisbirtok jogilag még nincs, mert a bérlők a földet még telekkönyvileg nem bírják. A legnagyobb birtok ekkor 3684 hold területű, amelyet éppúgy közbirtoknak neveztek, mint azt a 30 holdas gazdaságot, amely a legkisebb volt.

60 Tíz esztendővel később kevesebb a gazdaságok száma: csak 30-ról tudunk, de ezek közül hat 10 holdas volt. Tehát egyfelől a tőkés úton fejlődő nagybirtok magába integrálja a tönkremenő dzsentrik vagyonát, másfelől az agrárrétegek alsó régiójában kezd kialakulni a kisbirtokosok kevés vagyonú csoportja is. Egyébként 1870-ben öt gazdaságnak van Alsószentiván határában 1000 holdnál több földje, viszont a 100 és 1000 hold közötti gazdaságok száma három. Hat gazdaság van a 25—100 holdas birtokkal rendelkezők között, és — mint említettük — ugyancsak hét gazdaság rendelkezik 10—10 hold földdel. A művelési ágak között a szántóföld és a legelő a domináns. 1860-ban a 9357 magyar holdnyi terület 52%-a szántóföld, 37%-a legelő, 8%-a rét. A szőlőművelés ekkor jelentéktelen, hisz mindössze 7 hold szőlőterület volt a Kancza-hegy oldalában, az erdő pedig 47 hold. Terméketlen területnek 200 holdat számítottak. Tíz év alatt viszont a terméketlen területet felszámolták, s így növekedett a szántóterület. Ez 5872 holdra gyarapodott, s az erdő is (amely uradalmi) 100 holdas lett. Csökkent viszont a rét (501 holdra) és a legelőterület (2679 holdra).

67 A szántóföldi termelésben ekkor is a kenyérgabona foglalta el a döntő helyet. 1860-ban búzát 1223, rozsot 818, árpát 546, zabot 364 holdon termeltek. A kukoricát csak ekkor kezdték egyre nagyobb táblákban termeszteni. Alsószentiván uradalmai 1860-ban összesen 650 holdon vetettek kukoricát, de burgonyát csak 78 holdon. A kapásnövények több száz holdon történő termesztése ekkoriban még a munkaerőhiány és a hozzáértés miatt sem volt lehetséges. Ugyanezzel magyarázható a szőlőtermesztés igen alacsony foka is. 1860-ban mindössze 120 akó bor termett a Kancza hegyen.

68 Az állatállomány számarány tekintetében kielégítő: 1860-ban kb. 700 szarvasmarhát tartanak, amelyből 300 az igásökör, 150 a tehén és 250 növendékállatból állott a gulya. A lóállomány 152 volt, sertést 450-et írtak össze, míg a juhnyájak hozzávetőleg 5000 darabból állottak. A szárnyasok közül kiemelkedő a pulykatenyésztés: 1860-ban az egyik uradalomban 1120 pulykát neveltek.

69 Ugrásszerű az emelkedés a birkák, s a sertések számában. 1870-ben 1240 sertést és 8000 birkát tartottak. A szarvasmarha-állomány azonban csökkent, s mindössze 589 volt. A fajtaváltást ekkor még nem kezdték meg az uradalmak. Az állományt a magyar fajták alkották, s csak 18 nyugati fajú tehén volt ekkor az egyik uradalomban. A mezőgazdaság technikai felszereltsége a kor színvonalán volt, hisz 105 vaseke, 6 vetőgép, 24 fogas, 18 henger,