Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Farkas Gábor: Alap

volt kielégítő, hisz a szakosan megtartott órák száma az 1970-es évek elején is csak 60% körüli volt. A községi tanács 1970-ig 2 pedagóguscsalád számára szolgálati lakást épített, 2 család pedig kölcsönt kapott lakásépítésre. 1963 óta működik napközi-otthon az iskolában, amely az étkeztetést is megoldja. Az iskolai oktatás a hetvenes évek elején 402 tanulóval 11 osztályteremben folyt. Az általános iskolát elvégzők közül 1959-ben kb. 10% tanult tovább középiskolában. Tíz év múltán a továbbtanulást már a tanulók 85—90%-a választotta, akik zömmel a szakközépiskolák felé orientálódtak. Az óvodát 1953-ban létesítette a községi tanács, de az előző években — nyáron, a mezőgazdasági munkák idején — már működött e

gy~

e

gy óvodai csoport. 1949-től a községi vezetés több alkalommal is foglalkozott az óvoda létesítésével, de anyagiak hiányában erre nem kerülhetett sor. 1953 szeptemberében egy magánházban 14 gyermekkel kezdte meg működését ez a gyermekintézmény, igen primitív körülmények között. 1954 tavaszán a létszám 44 fő lett. 1956 decemberében a tanácsház egyik helyiségében, majd a tanácsteremben tartották a foglalkozásokat. 1958 május elején költöztek új helyre, a tanács által vásárolt épületbe. Ettől kezdve két csoporttal működik. Az óvoda ugyan csak 60 férőhelyes, de az igény már az ötvenes évek végén is több volt 100 főnél. Ezért az új épület létesítését a szakemberek sürgetik.

212 A Mezőföld centrumában levő Alap település lakossága évtizedek óta fogy. A két világháború közötti időben a lakosság száma kiegyenlített arányt mutatott; 1920-ban 3124 fő, 1930-ban 3159 fő és 1941-ben 3152 fő volt. A település életében a legtöbb lakosság 1950-ben volt. Ekkor 3315 embert számoltak össze. Azóta azonban csökkenő tendencia érvényesül e téren. 1970-ben már csak 2652,

213 1973-ban pedig 2447 főt írtak össze.

214 A csökkenés legfőbb oka az elvándorlás. A környék ipartelepei vonzzák az alapi lakosságot, noha igen magas az ún. „bejáró munkások" száma is. Az 1955-ben megépült Rétszilas—Dunaújváros közötti vasútvonalon naponta 200 körüli munkás járt el dolgozni a községből. A hatvanas évek végétől munkásautóbusz-járatok teszik kényelmesebbé a környék ipari üzemeinek megközelítését (Dunaújváros, Sárbogárd). Az első rendszeres autóbuszjárat az 1950-es évek elején Székesfehérvár és Dunaföldvár között közlekedett, amely Alapot is érintette. A közlekedést azonban a hihetetlenül rossz utak gátolták. Változás e téren csak az 1960-as évek elején ment végbe.

215 Jegyzetek 1 Ádám László (FmL) 2 Kiss Lajos (FmL) 3 Károly III. 81. 4 Uo. 1. 5 Érszegi FMTÉ 5. 1971. 6 OL P 1284. Jankovich cs. lt. 2. sz.; Uo. 5. Alap. (1770. évi másolat). 7 Érszegi FMTÉ 5. 1971. 200. 8 Uo. 275. 9 OL P. 1284. Jankovich cs. lt. 2. sz. 10 Érszegi FMTÉ 5. 1971. 239., 244., 247. 11 Zsigmondkori Oklevéltár. I. Bp. 1951. 591.; OL Dl. 105 867. (1457. febr. 17. Alap). 12 Károly. III. 78.