Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

rösi népfelkelők őrjáratai Jakabszállás és Sárkeresztúr körzetében tevékenykedtek, sőt az ellenség megfigyelése céljából Abától délnyugatra is rendeltek „cirkálókat". Perczel kibontakozó támadásával egy időben Csapó Vilmos 5000 népfelkelő élén Simontornyáról Ozorára sietett. Megszállta a Sión átvezető hidat, és Dégen át kibontakoztatta a tartalékhadtest megtámadását.

228 Roth kálozi betörése mozgásba hozta a megyei és a városi adminisztrációt, Zlinszky küldöttei — Salamon Lajos népfelkelési kormánybiztos még nem tért vissza Székesfehérvárra — útján meghirdette a népfelkelést. A város felhívására ismét Detrich szolgabíró cselekedett elsőként. Felhívással fordult a helységek lakóihoz, hogy az önkéntesek vonuljanak Székesfehérvárra. A szolgabíró pedig személyesen ment Palotára, hogy a mezővárossal és a palotai járás elöljárójával a gerillaakciók egyeztetése érdekében felvegye a kapcsolatot. Detrich gyors intézkedése nemcsak szolgabírói, hanem képviselői tisztségével is összefüggésben volt. A városi képviselőtestület tagjaként felelősséggel tartozott Székesfehérvár biztonságáért. Hadhalmy polgármester értesítésére Veszprém megye is mozgósította nemzetőreit. A palotai járás nemzetőrei és népfelkelői Palotán gyülekeztek.

229 A Csákváron állomásozó Vigyázó is a város védelmére sietett. Október 4-én hajnalban elindította csapatait Székesfehérvárra.

230 A horvát tartalékhadtest reménytelen helyzetbe került. Perczel és Görgey alakulatai, az alföldi és a megyei népfelkelők Aba, Sárosd, Seregélyes környékén vonultak fel. Begg őrnagy és a városi népfelkelők Székesfehérvárt védték. Csapó Vilmos Sárszentmiklós, Simontornya, Ozora, Dég térségét biztosította. Veszprém megye nemzetőreinek és népfelkelőinek csatasorba állása Palota—Ösi—Bernida—Lepsény—Mezőszentgyörgy vonalán azt jelentette, hogy az ellenség köré vont gyűrű bezárult. A teljes pusztulástól csak a kapituláció menthette meg a Roth-hadtestet. Roth az ellenség gyűrűjében vonult Ozoráról Dégen át Kalózra, majd Soponyára. Itt tudta meg (október 3-án az esti órákban), hogy egyesülése a főerőkkel lehetetlenné vált. Egyetlen lehetősége maradt: betörni Székesfehérvárra. Haas parancsnoksága alatt egy zászlóaljból álló egységet Bárándra rendelt. Az előőrs megjelenéséről értesülő Perczel utasította Görgeyt, hogy a Miklós-huszárokkal, a Hunyadiak két századával és 4 ágyúval Tác felé törjön előre. Perczel ezredes pedig Szolgaegyházán, Seregélyesen át vonult a Fehérvár falai alá közeledő ellenség megsemmisítésére. Október 4-én a hajnali órákban Roth derékhada Tác felől megközelítette a várost. 8 óra után pár perccel egy huszár jelentette a bizottmánynak, hogy a tartalékhadtest elérte a város határát és Székesfehérvárt el akarja foglalni. A város vezetői azonnal cselekedtek, félreverték a harangokat, a lefoglalt lőszereket és fegyvereket kiosztották. Közel 2000 felfegyverzett népfelkelő rohant Tác irányába az ellenség elé. A megyeiek „hazafiú és testvéri buzgalommal" siettek támogatásukra. Begg őrnagy csatarendbe állította 4—5000 főnyi egységét és a gerillákat. Roth nem vette fel velük az ütközetet, hanem visszavonult. Tác, Csősz és Soponya körzetében rendezte a visszavonuló csapatokat a császári vezérőrnagy. Fehérvár határában délután 5 óráig várta Begg az újabb támadást. Időközben — délután 2 és 3 óra között — megérkeztek a zalai nemzetőrök. A nógrádi önkéntesek — 1000 fő — az esti órákban jelezték érkezésüket. Balogh János nemzetgyűlési képviselő így összegezte a felkelés eredmé-