Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

nem félszáznál is kevesebb, hanem lényegesen több — egyes adatok bizonysága szerint közel 200 — lőfegyverrel indultak az élelmiszer-raktárhoz. A város vezetői nem bíztak a felkelők támadásának sikerében. Véres összecsapástól tartottak. Futárt menesztettek Csányihoz, hogy a kormánybiztos reguláris csapatokat rendeljen Székesfehérvárra. Az élelmiszer-raktárba elhelyezett helyőrség nem készült a felkelők támadására. Izmay és Szász közösen kidolgozott akciójának sikere a gyors rajtaütésen alapult. A felkelők két csoportban indították meg támadásukat. Izmay az utca felöli bejárathoz, Szász az udvar felöli kapuhoz vezette egységét. Peterdy nemzetőr kapitány 30 felfegyverzett népfelkelővel a téglaégetőhöz vonult, hogy szemmel tartsa az ott elhelyezett helyőrséget. A kapitány egységével még nem érkezett meg a móri és zámolyi út térségébe, amikor egy tiszt vezetésével 36 közlegény élelemért a városba indult. A jelentős erőt képviselő helyőrség megfigyelésére kirendelt kis létszámú csapat és a téglaégetőnél összevont őrség tagjai között szóváltásra került sor. Peterdyék csak utaltak küldetésük céljára, amikor kijelentették: ,,. . . ha a fegyvert lerakják, minden bántalomtól mentesek, különben borzasztó mészárlást fognak véghez vinni a fejérvári nemzetőrök". Az „életestár"-hoz vonulók létszámban kisebb csapatát Izmay a főbejárathoz vezette. A kapuőrség parancsnoka és a felkelők vezetője között dulakdodásra került sor. Izmay megragadta a parancsnok felsőtestét és nem engedte kilépni az utcára. Az incidens megosztotta az őrség figyelmét, valamennyien a főkapuhoz rohantak. Ezt a kedvező helyzetet használta ki Szász egysége. A hátsó kaput betörve tüzet nyitottak az udvaron elhelyezett főzőüstök mellett szorgoskodókra. Tűzharc alakult ki a horvátok és a népfelkelők között: 4 halott és 3 sebesült maradt az udvaron, a többiek a laktanyába menekültek. Két tiszt igyekezett a megrémült katonákat csatasorba állítani. Erőfeszítésük nem járt eredménnyel, ,,a katonák fegyvereiket egyenként által adták az . . . össze gyülekezett népnek". A kapituláció, a fegyverek átadása rendbontás nélkül zajlott le, a foglyok őrzését is megszervezték. A tiszteket a Prileczky házban helyezték őrizet alá. A város népfelkelői az első csatát megnyerték, a felfegyverzett tömeg 10 óra után felkészült a nagyobb erőt képviselő helyőrség lefegyverzésére. Prileczky András, ,,a nép által választott vezér" vette át a népfelkelés további vezetését. Első intézkedése a felkelők szervezettségének fokozása volt. Utasította a nemzetőrök kapitányait — Ulmannt, Szászt, Braunt, Niczkyt és Havelkát —, hogy századaikat azonnal állítsák fel. Dinnyésre rendelték Izmayt, hogy a Würtemberg-huszárok századosától segélycsapatokat kérjen."

0 A lázas szervező tevékenység nem a Roth-hadtest közelségével, hanem Waldmann kapitány 700—750 főnyi legénységének kapitulációra kényszerítésével volt összefüggésben. Az elmondottakat bizonyítja a város polgármesterének és főjegyzőjének Csányihoz írt jelentése. Délelőtt 11 órakor futárral elküldött levelükben értesítették a kormánybiztost az „életestári" helyőrség lefegyverzéséről, a megyei népfelkelés kihirdetéséről. Utaltak a segélycsapatokra is, hogy „a városi nép felkelése arra biztosabban támaszkodhassék". Amennyiben Roth kálozi betörésének híre tette indokolttá a honvéd alakulatok gyors megjelenését, a város biztosítását, úgy azt feltétlenül tudatták volna a kormánybiztossal. Zlinszky alispán alig félórával az említett jelentés elküldése után arról számolt be Csányinak, hogy Kálóz vidékéről még nem kapott jelentést, így a Roth-hadtest betöréséről biztos