Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

visszaszorítása a megye erőforrásainak koncentrálását követelte meg. Az erők összefogása és a honvédelem megszervezése az említett körülmények közepette vontatottan valósult meg. A liberális nemesség, a városi képviselők megvédték a tisztikart. Kállay kormánybiztost is megtévesztették a „rágalmazók". Október 10-én a szándékosan elrejtett horvátok felkutatására adott utasítást. A parancsot teljesítő negyedmesterek házról házra jártak, de Jellasics seregéhez tartozó katonákat nem találtak. Viszont a megye erdővel borított vidékein még számos kisebb ellenséges csoport rejtőzött el. Lefegyverzésükre és Kállay elé vezetésükre a helységek elöljárói kaptak parancsot.

2

''

2 Alig hallgattak el a fegyverek, fejeződtek be a hadműveletek, megkezdődött a népfelkelők kezében levő lőfegyverek összeszedése. Október közepén a városi tanács még nem hajtotta végre a rendeletet. A nép felizgatott kedélyére, az ellenséges seregek várható támadására hivatkoztak, s „békésebb időre" kérték halasztani a horvátoktól elvett fegyverek leadását. Kállay nem osztotta a magisztrátus véleményét. Szigorú rendeletének eredményeként 875 lőfegyvert, 18 pisztolyt és 23 kardot adtak le a polgárok. A fegyvereket az újoncok felszerelése érdekében Pestre szállították. Salamon Lajost, az időközben visszatért népfelkelési és újoncozási kormánybiztost a Honvédelmi Bizottmány sürgette, mert elégedetlen volt az eredményekkel. A hónap közepéig Fejér és Tolna megyéből csupán 2000 fegyver érkezett Pestre, holott a felkelők közel 8—9000-et foglaltak le. Túlzónak bizonyult a Honvédelmi Bizottmány által közölt adat, ugyanis az ozorai kapituláció során a nép csak a fegyverek egy részét vette birtokába. A kormánybiztosok sürgetésére a megyei tisztikar is aktívabb munkára kényszerült. Zlinszky alispán a megye északi vidékén 345, a csákvári járás főszolgabírója Adonyban közel 200 fegyvert szedett őssze.

2/

'

3 A fegyverek beszolgáltatása szorosan összefüggött a nemzetőrség ügyével. Székesfehérvár vezetői a nemzetőrök felfegyverzését követelték. Kérésüket a Honvédelmi Bizottmány elutasította. Zuber Antal nemzetőr őrnagy eredménytelenül kísérelte meg az őrszolgálat megszervezését. A sorompók felügyelet nélkül maradtak, a fegyvergyakorlatok megszűntek. Novemberben tovább súlyosbodott a helyzet. A nemzetőrök parancsnokát pozsonyi térparancsnokká nevezték ki, s a magisztrátus tagjai elhanyagolták a nemzetőrség szervezését. Lényegében Szász Ferenc ideiglenes parancsnokká történt kinevezésével változott meg a helyzet. November végén ismét megkezdődtek a fegyvergyakorlatok, a fő- és altisztek részére „tiszti oskolát" szerveztek.

2

'

1

'' Jellasics kiűzését követően felgyorsult a honvéd zászlóaljak szervezése. A megyében nyílt ellenállásra nem volt példa, de a hadkötelesek nem lelkesedtek a katonai szolgálatért. Fehérváron október 18-án kezdték meg az újoncozást. Csupán 25-en jelentkeztek, és közülük is 24 főt a módos családfők fogadtak fiaik helyett. Salamon kormánybiztos október 30-ig engedélyezte a helyettesítést. Szabályozták a sorshúzást, szigorú intézkedésükként kell megemlíteni, hogy a sorshúzás „kijátszása" céljából a várost elhagyó hadkötelest létszámon felül besorozták. Székesfehérvár ifjai közül 111 újoncot kellett kiállítani. A sorshúzás napjáig (október 30.) 58-an jelentkeztek katonai szolgálatra, és a hiányzó 53 fő sorsolásakor rend és fegyelem uralkodott. Csupán egy béreslegény tiltakozott, „a sorshúzás ellen makacsul ellenszegült"; létszámon felül katonai szolgálatra