Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

láris erők kivonásával egyidőben utasította a megyei és a városi bizott­mányt, hogy a népfelkelőket továbbra is tartsák fegyverben. Zlinszky a kormánybiztos rendelete szerint járt el: a megyei felkelőket Tácra utasí­totta. 23 ' 1 .' Roth a kapituláció feltételeit nem fogadta el. Csősz és Soponya kör­nyékén vonta össze hadtestét, majd Ozora irányába megkezdte a visszavo­nulást. Perczel az esti órákban bontakoztatta ki ellentámadását. A Csősz felé tartó horvát egységeket megelőzték, és Roth kénytelen volt Kálóz irányába továbbvonulni. A mezőváros jegyzője megszervezte az ellenál­lást, lelkesítette a népet, hogy a helységet fenyegető horvátok ellen fegy­vert ragadjanak. Felhívására 80 férfi vállalkozott a visszovonulók útjának elzárására. Este 11 órakor Izsányi Endre jegyző a Belmajor keleti részét átszelő patak hídját felszedette. Meggátolták a hadtest előőrsének átvonu­lását. Bátorságukat, hősi helytállásukat bizonyítja, hogy 15 lőfegyverrel hajtották végre tettüket. Az ellenállás láttán, a nép által ütött zaj hallatá­ra a horvátok szekereiket is visszahagyva elmenekültek. 32 ' A mezőváros la­kóinak hősiessége egy éjszakán át feltartóztatta a tartalékhadtestet, s je­lentős mértékben segítették Perczel átkaroló hadműveletének sikerét. Ok­tóber 6-án reggel a felszedett hidat Roth katonái megácsolták, s ,,a legna­gyobb rendben" vonultak Kalózon keresztül. A Kalózról Dégre vonuló Rothot Csapó gerillái nyugtalanították. A tolnai népfelkelők parancsnoka 3000 fős egységgel Kálóz felé vonult. Perczel István „csapatvezért" 1500 felkelővel Szilasra rendelte a simontornyai út biztosítására. 3000 felkelő Simontornyán, további 3000 Ozorán tartózkodott. A császári vezérőrnagy visszavonulásáról értesülő Csapó Ozorára vonult, ahol a Sió-hidat már le­rombolva találta, és a csatorna bal partján igen kedvező pozícióban várta a hadtestet. Közben Kalózon és Dégen át Perczel egységei is folytatták az üldözést. A délutáni órákban Ozorára érkező Roth Csapóval vette fel a kapcsolatot: szabad átkelést követelt. A horvát táborba küldött Perczel Ist­ván tolmácsolta Csapó kapitulációt illető álláspontját. Az őrnagy a fegyve­rek átadása esetén szabad elvonulást biztosított. A feltételeket Roth nem fogadta el, erre a népfelkelők éjszaka csatarendben sorakoztak fel. Hajnal­ban Dégről Görgey a parancsnoksága alatt levő reguláris erőkkel Szilason át vonult fel az ellenség jobb szárnyának megtámadására. Perczel az ozorai erdő térségében a hadtest centruma ellen készített elő támadást. A vérontás elkerülése érdekében fegyverletételre szólította föl Rothot, aki válaszul rohamra adott utasítást, de a katonák, a számukra eredménytelennek látszó helyzetben nem teljesítették a parancsot. Ilyen körülmények között a had­test parancsnoka kénytelen volt elfogadni a kapitulációt. A fegyverletétel „minden tétovázás és alku nélkül" megtörtént. Két tábornok — Roth és Philippovich — 53 tiszt, 7500 altiszt és közkatona, valamint 12 ágyú lett a honvéd alakulatok és a népfelkelők foglya és hadizsákmánya. Perczel a győzelemben felülmúlhatatlan érdemeket szerző felkelőket nem tudta meg­akadályozni abban, hogy a lefoglalt fegyverek „némely részét" szét ne kapkodják. Futárok vitték hírül az ozorai eseményeket. Veszprém és Fejér megye népfelkelő csapatait feloszlatták, az alföldieket is törvény­hatóságuk területére rendelték. A Roth lefegyverzéséről beszámoló Perczel kiemelte Gáspár András huszárkapitány, Csapó Vilmos, Trangoss, Mesz­lényi és a szabolcsi önkéntesek parancsnokának hősi helytállását. Elisme­rően szólt gr. Eszterházy Lászlóról is, aki Sárosd és Aba környékén az

Next

/
Oldalképek
Tartalom