Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A juhállomány faj tisztaságára nagy gondot fordítottak, a továbbtenyésztésre alkalmas állatokat alapos vizsgálatnak vetették alá. Megszervezték takarmányellátásukat is, az őszi csapdékos időjárás bekövetkezte után zabbal, jó minőségű szénával látták el a juhokat. Fellendült a szarvasmarhatenyésztés is, az uradalom központjában, Előszálláson alakult ki fejlett istállózó tehenészet. Az állattenyésztés mellett jelentős volt a gabonatermelés. A kenyérgabona és a takarmánynövények — főként a zab — vetésterülete az előszállási kerületben meghaladta az 1940 holdat. A nagybirtok árutermelése is figyelmet érdemel, a kereskedők a „pozsonyi mérők ezreit" vásárolták fel. A pesti gabonakereskedők és molnárok bizonyultak a legfőbb vevőknek, akik hajón szállították raktáraikba, majd az örökös tartományokba a gabonát. A XIX. század első felében a bérleti gazdálkodás szerepe és jelentősége csökkent. A század második évtizedében tőkeerős bérlők (Koller Mihály és József nemesek) Mélykútpusztát — 6200 hold — vették bérbe, a szerződés aláírásakor 20 000 Ft-ot fizettek, s a bérleti időben évenként további 5000 Ft fizetésére vállaltak kötelezettséget. A tőkés bérlet azonban nem jellemezte a domíniumot, hiszen 1834-ben a szerződés megújítására nem került sor, a földek nagy részét házi kezelésben tartották. Az intenzív állattenyésztés, a háromnyomásos robotra épülő gazdálkodás felbomlása, a vetésforgó és a bérmunkások alkalmazása révén a megye gabonaövezetében levő uradalom rátért a kapitalista nagyüzemmé válás útjára.

2 Ugyanez nem mondható el a megye valamennyi nagybirtokáról, annak ellenére sem, hogy a gazdasági dekonjunktúra esztendeiben a juhtenyésztés a kálozi, a bicskei, a csurgói és az iszkaszentgyörgyi uradalmakban is fellendült. A feudális termelési viszonyok, a háromnyomásos gazdálkodás, a robotmunkaerő nem tette lehetővé a gazdaságok modernizálását. A csákvári Eszterházy uradalom feudális jellegű terhekkel adott bérbe földet zselléreinek. Bajzáth György iszkaszentgyörgyi domíniumához tartozó Atyapusztát telkes jobbágyai bérelték. A földesúri regálé jogok bérbevétele ellenben a század első felében már általánossá vált. Főként kereskedők, molnárok váltották ki a pálinkamérés, kocsma-, mészárszékés malomtartás jogát. Az egyes uradalmi központokat a földesurak mezővárosi rangra emelték, s így a vásártartással növelték jövedelmeiket. A polgári forradalom kirobbanásáig 15 település — Kálóz, Sárosd, Seregélyes, Bodajk, Isztimér, Mór, Csákvár, Lovasberény, Vál, Adony, Dunapentele, Bicske, Érd, Ercsi, Martonvásár — lett mezővárossá. Közülük csupán a fontos szárazföldi és vízi kereskedelmi utak mentén fekvők emelkedtek ki a falvak sorából. A Mészáros úton (Buda—Bicske—Bánhida—Győr— Bécs) Bicske, a győrin Mór, a Duna mentén Érd, Ercsi, Adony és Dunapentele voltak a megye legjelentősebb települései. A mezővárosokban tömörültek a vidéki iparosok, a kézművesek és a főként Galíciából bevándorolt zsidó kalmárok is. A mobil tőkével rendelkező kereskedők a nagybirtokosok üzleti ügyeit bonyolították le, felvásárolták a gabonát, a gyapjút, a bort, a pálinkafőzőkben előállított szeszt. Tevékenységükkel meggyorsították a tőkefelhalmozódás menetét, a mezővárosok és a zsidók által lakott falvak (Cece, Sárbogárd, Aba) — mindaddig, amíg a szabad királyi városok, köztük Székesfehérvár is el nem zárkóztak letelepedésük engedélyezésétől — a kereskedelmi tőke vállalkozásának fontos színhelyei voltak. A feudalizmus válságának fokozódó elmélyülése a végsőkig kiélezte az osztály ellentéteket. A megye 73 úrbéres helységében a sok és sokféle