Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
után 4 órakor az előcsapatok már Mezőőrs térségét is elhagyták — a megyében elterjedt hírek szerint Jellasics a bécsi nép „megzabolázását" tervezte. Jelentősebb nyugtalanságot eredményezett az a feltevés, hogy a bán seregét Pozsony és Sopron környékén állomásozó császári csapatokkal, alakulatokkal megerősítik, s a Duna bal partján hamarosan az ország székvárosa ellen újabb támadást indít. Pázmándy, a képviselőház elnöke, egyenesen attól rettegett, hogy Mógát ismét tőrbe csalja Jellasics. Csányihoz intézett leveleiben a győri visszavonulást megtévesztő hadműveletnek minősítette. Az volt a véleménye, hogy az osztrák—horvát haderő Mór térségében áttörhet a Mészáros útra. az ondódi vadásztól érkezett jelentés — mely szerint Ondódon 6000 horvát tartózkodik — megerősítette e feltevését. Óva intette a kormánybiztost attól, hogy a magyar derékhadat Mór felé irányítsák. Szerinte az üldözést a Mészáros úton Galla és Tata irányába kell megkezdeni. Pázmándy ugyanakkor megjegyezte; Roth tartalékhadtestének Pest felé vonulásától nem kell tartani, mert azt kisebb létszámú reguláris erővel és ,,kaszás néppel" is meg lehet semmisíteni. Korántsem volt lebecsülendő erő a Roth-hadtest, 8—9000 fő október elején már a megye határához közeledett. 211 Csapó Vilmos őrnagy, a Tolna megyei népfelkelők parancsnoka szeptember 30-án értesítette az Ercsiben tartózkodó Görgeyt Roth előnyomulásáról. A tartalékhadtest rendkívül lassan haladt Székesfehérvár felé. Vonulását a népfelkelők meg-megújuló támadása nehezítette. Tolna, Somogy és Veszprém népe már fegyvert ragadott. Roth előőrsei szeptember 30-án betörtek Dégre, a helységet megtartani azonban nem tudták, mert a Pincehelyen táborozó főerőket a tolnai nép megtámadta. Zánthó Péter dégi jegyző azonnal megszervezte a népfelkelést, őrjáratokat rendelt Ozorára, és a helység védelmének biztosítása érdekében Kálóz elöljáróival is felvette a kapcsolatot.' 212 Roth október 1-én Ozora ellen indult, de a déli órákban kénytelen volt visszavonulni, mert a Sión átvezető hidat lerombolták, s a nép „általánosan felkelt és az ellenségnek útját állta". Simontornya irányába akart kitérni a tolnaiak elől. Csapó Fejér megye vezetőinek hathatós támogatását követelte. Szüksége is volt a megyei népfelkelőkre, mert segítségükkel akarta meghiúsítani az ellenség Simontornyára történő bevonulását. A tisztikar vezetői a felszólítás ellenére sem hirdették meg az általános népfelkelést, helyettük a horvátok támadásától közvetlenül veszélyeztetett falvak elöljárói cselekedtek. Szabó István egresi jegyző arról értesítette Csapót, hogy ,,a mi embereink már elindultak Simontornyára". 2i:i A Dunaföldvár környékén összevont népfelkelők is megkezdték felvonulásukat az előbb említett térségbe. Görgey nem maradt tétlen, október 2-án megindította egységét; bal szárnyon a Hunyadi-zászlóaljat, jobb szárnyon a szabolcsiakat s középen a Miklós-huszárok tüzérséggel megerősített két századát Ercsiből Perkátára rendelte. Az összevonást követően a Hunyadi-zászlóalj első századát Seregélyesre, a másodikat Szolgaegyházára vezényelte. A hatodik század Abán, Sárkeresztúron és Soponyán foglalta el állásait. 21 '' Lezárták a déli irányból Székesfehérvárra vezető utakat, s az előnyomulás alapvető célja a Roth-hadtest fehérvári betörésének megakadályozása volt. Őrjáratok cirkáltak a kritikus térségben. Vásárhelyi István hadnagy őrszolgálatot teljesítő egysége Kálóz és Aba között három határőrt tartóztatott fel. Irataik felülvizsgálata során egy Rothnak szóló levelet találtak.
