Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
végrehajtott támadásuk meglepte a horvátokat, s azok futásban kerestek menedéket. 196 A gyors akció bebizonyította a kisebb csapattestek ellen szervezetten végrehajtott támadás sikerét, s a parasztokban megérlelte az ellenállás tudatos vállalását. Korábban a rémület még cselekvésképtelenné tette őket, most az otthon, a helység feldúlása láttán a kaszát kiegyenesítők tábora megnövekedett. E folyamat figyelhető meg a megye északkeleti területén is, ahol Vigyázó Ferenc, a zalai nemzetőrök parancsnoka szervezte az ellenállást. Zala megye tapolcai járásának önkéntesei Palotán át Sárkeresztes, Pátka, Nadap térségébe akartak vonulni, azonban Csórón arról értesültek, hogy Jellasics Sárkeresztest megszállva tartja. Vigyázó menettervét megváltoztatta, s Iszkaszentgyörgyön át Magyaralmásra vonult, nagy ívben megkerülte Sárkeresztest. Az említett útvonalon egy — a horvátok élelmezésére szánt — kenyérszállítmányt lefoglalt, az előfogatokat visszaparancsolta. Szeptember 29-én Vigyázó előőrse élén Sárkeresztesre merészkedett. A falu bírája a kenyereket már kocsikra rakatta, a „rablók számára megrendelt zabot" az uradalom majorjába szállíttatta. A nemzetőrök megakadályozták az élelem elszállítását, a zab egy részét lefoglalták, a kenyereket a zászlóalj élelmezésére Magyaralmásra rendelték. 19 ' Zala megye önkéntesei Magyaralmás és környéke népét megmentették a pusztulástól, fegyverbe szólították a férfiakat. Vigyázó Ferenc tiltakozott a megyebizottmány eljárása ellen, nem helyeselte Jellasics seregének élelmezését és előfogatokkal történő ellátását. A bizottmány jegyzőkönyvben rögzítette: a kenyerek beszállítását, a „forspontozást" ne akadályozzák, mert el akarják kerülni a horvát sereg megtorlását. 198 Székesfehérváron főként a külvárosok lakóit sanyargatták Jellasics katonái, a borospincéket feltörték, a lakásokat kifosztották. Nem kímélték meg a kereskedők üzlethelyiségeit sem. A városi bizottmány tagjai nem emeltek panaszt; egy lefoglalt üzlet feltörésekor meg is fogalmazták: ,,. . . az erőszaknak ellenállni nem lehet, törvényes intézkedést nem tehetnek." 199 Szervezett ellenállásra még nem került sor, de a polgárok, ahol csak tehették, megölték az egyedül vagy kisebb csoportokban fosztogató horvátokat. Székesfehérvár lakosságának fokozódó ellenállása nyugtalansággal töltötte el a megszállókat. Neustádter tábornok irányította a fegyverek összeszedését. Háromszáz szerezsán megszállta és átkutatta a városházát. Lefegyverezték a hajdúkat is, az elrejtett fegyvereket (240 lőfegyvert) lefoglalták, és megtalálták a zalai önkéntesek által hátrahagyott 8 q ónt és 65 font lőport. Az árvapénztárban elrejtett 3 láda lőszer is a horvátok „hadizsákmánya" lett. Neustádter házkutatást rendelt el. Közel 800 szerezsán várt bevetésre, hogy a polgároknál elrejtett fegyvereket felkutassa. A megtorlástól félő lakosság nagy mennyiségű fegyvert adott le a városháza udvarán. A lefoglalt fegyvereket — jórészt vadászpuskák — azonnal kiosztották az osztrák—horvát sereg martalócai között. 201 ' Szeptember 27-én a megyeházát is megszállták.A császári tábornok vezette az akciót, a bizottmány és a tisztikar tagjait foglyoknak nyilvánította. Ekkor tűnt fel a megyeházán Zichy Ödön (Eugen). Neustádter tábornokkal karöltve érkezett, a horvát tisztek pedig főispán úrnak szólították. A megye volt adminisztrátora rendszeresen jelen volt a bizottmány ülésein is, igaz a határozatokat nem befolyásolta. Azt megtették helyette az osztrák és horvát tisztek. Kovasevics kapitány 60 000 kenyérrészietet követelt; a megye erőforrásait meghaladó élelmezési követelések mérséklését Zichy
